Óvoda a múltban
Óvodai élet a múltban
A kisdedóvás története városunkban az elmúlt században kezdődött. Brunszvik Teréz azon gondolata, hogy a főnemesség feladata és érdeke a népnyomor enyhítése és a nép nevelése, jó táptalajra talált gróf Waldstein János és második felesége, Kálnoky Adél grófné személyében, akik a Zichy család örököseiként jelentős várpalotai vagyonnal rendelkeztek. Az óvodát a Zárdához hasonlóan gróf Kálnoky Adél alapította 1885-ben, amikor második házasságából származó egyetlen gyermekét elveszítette. A kisdedóvó létesítésével anyai érzelmeit, gondoskodó szándékát kivetíti mások gyermekeire. Erre utal az alapkő felirata is:
"Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni,
mert ilyeneké a mennyeknek országa!"
Sz. Máté XIX. 14.
Ezen kisded óvodát
az 1855. évben 3 éves korában elhunyt
kedves egyetlen gyermekem
SABRAN-PONTEVES HENRIK ELZEAR
drága emlékének szentelem.
"Az Úr adta, az Úr elvette, -
amint az Úrnak tetszett, úgy lőn, -
legyen áldott az Úr neve!"
Jób I. 21.
A Zárdaiskola udvarának végében külön épületben volt az óvoda, ahová felekezeti különbség nélkül jártak az óvodások. Óvodai csoport az iskola épületében már az előző években is működött. Nehéz megállapítani, hogy mióta, mivel az óvodának nem volt alapítólevele, alapítványa, s tandíja sem, a katolikus leányiskola tartotta fenn. Az óvoda célja és fő tevékenysége az iskolai életre való felkészítés, a közösségi élethez való szoktatás volt. A gyermekek délelőtt és délután jártak óvodába, de otthon ebédeltek. A foglalkozások főleg versek tanulásából, tornából, játékból álltak. A gyermekekkel egy óvónő és egy dajka foglalkozott. Ez volt Várpalota egyetlen óvodája 1945-ig. A bombázások után a viszonylag épen maradt óvodai épületet iskolai oktatás céljára használták.
Művelődéstörténet
MENU
