Építészeti megoldások
Építészeti megoldások - átalakítások
A palotaegyüttes a XIV. sz. második felében épült. Udvarát - jelenlegi ismereteink szerint - négy épület határolta. Maga a palota, amely lakóhelyiségeket foglal magába, a mai déli szárny földszintjének keleti részét foglalja el. Eredeti padlószintje a mainál több mint 1 m-rel mélyebben fekszik. Falai az első emelet padlószintjéig nyúlnak föl, beleértve a főpárkányt is. Az udvarra és a térre nyúló részeknek a késő középkori járószint fölé emelkedő részét lebontották.
A XIV. századi palotaegyüttes másik épülete a kápolnaszárny. Ez a palota közvetlen közelében, attól északkeletre helyezkedik el, észak-déli tájolású helyiségsorral. Járószintje megfelel a palota szintjének, tömege - csekély kinyúlással - teljes egészében a mai keleti szárnyban foglal helyet.
A harmadik XIV. századi épület a jelenlegi nyugati szárny földszintjére és első emeletére terjed ki. Első emeletét kéthajós terem foglalja el.
A negyedik lakószárnynak a mai udvarszintig álló falai a várudvar északi részén kerültek elő. Ez az épület a nyugati és a kápolnaszárny északi végződése között, kelet-nyugat irányban húzódott. Kelet felé falszorosban folytatódott, a mai várudvar északkeleti sarkának és a jelenlegi toronynak a területén feküdt. Túlsó végén, már a vár mai tömegén kívül kaputorony állt. Ez a falszorossal együtt a palotaegyüttes bejáratának védelmi rendszeréhez tartozott.
A XIV. sz. második felére utalnak a tagolatlan és csak kisméretű nyílásokkal, nyíláscsoportokkal áttört homlokzati falak. Az 1439 és 1445 között épült várhoz fölhasználták a XIV. századi palotaegyüttes épületeinek jelentős részét, szabályos, négyszögletes alaprajzú, belsőtornyos várrá építették ki. A négyszögletes területet körülfogó vaskos falak belső oldalához épültek hozzá a tornyok és a lakószárnyak. A négy saroktorony közül a két déli ma is hangsúlyos, a két északi viszont ma nem emelkedik a négyszögletes várfal fölé. Kívül került az új alaprajzon a kápolnaszentély és "sekrestye" keleti fele, valamint a régi kaputorony. A külső oldalon a XIV. századi maradványok nagymérvű fölhasználásából eredő esetlegességeket csak keleten nem tudta elfödni az öles várfal. Itt a palota és a kápolnaszárny kelet-nyugati irányban eltolt alaprajzi elhelyezkedése miatt kénytelen volt kétszer megtört vonalat követni. A különálló XIV. sz-i épületek egységes összefogását az udvari homlokzatok esetében emeletes loggia kiépítésével oldották meg. A konzolos falívek eredeti helyükön ma csak a nyugati oldalon láthatók, lefaragott állapotban.
Bizonyos, hogy már a XIV. századi palotaegyüttest is körülvették valamiféle védőfallal, minthogy azonban az elsősorban nem vár volt, nagyobb mérvű védelmi létesítményekre ekkor még nem gondolhatunk. Feltételezésünk szerint a XV. Században épült a mai bejárati szárny déli, nagyobb fele. Közötte és a várnégyszög homlokzati fala között felvonóhíd működött. Ez már a második felvonóhíd volt a várba igyekvők útjában, hiszen a külső kapuépítmény előtt is volt egy.
A XVI. században az ostromágyúk tüzével szemben nagyobb ellenálló képesség céljából a várnégyszög falát megkettőzik a külső oldalon, és támpillérekkel fokozzák szilárdságát. A váron a XVII. században jórészt csak a hibák kijavítására szorítkozó tatarozási munkák folynak. Nagyszabású újjáépítésre csak 1699 és 1702 között kerül sor. A Zichy-család uradalmi számadásaiban név szerint szereplő fehérvári, palotai és pozsonyi mesterek készítik ekkor a töredékes állapota ellenére még ma is impozáns udvari homlokzatot és lépcsőházat magába foglaló kétemeletes déli szárnyat, valamint a félkörös záródású udvari nyílásainak, belső festésének maradványait ma is őrző kápolnát. Ekkor bontják le a XIV. sz-i kápolnaszárny nyugati falát és toldják meg újabb emelettel a két déli tornyot.
A XVIII. században lezajlott további építkezések közül a leglényegesebb a nyugati szárny késő barokk kori kialakítása a földszinten csehboltozat-sorral, a keleti szárny átalakítása, amelynek során megszüntetik a kápolnát, és belső terét két szintre osztva, csehboltozattal fedik mindkettőt, s ennek megfelelően kétszintes homlokzatot alakítanak ki), valamint a késő barokk istálló építése az északi várfal külső oldalán.
Már a XIX. sz. emléke a nyugati szárny udvari homlokzata és az északi várfal belső oldala elé épült klasszicista előépítmény.
MENU
