Történelmi személyiségek
Történelmi személyiségek
Keszi Balázs (1409) Bátorkő várnagya és Palota udvarbírája
Palotai Kont Miklós Palota várának hagyomány szerinti építtetője, az Újlaki család alapítója a XIV. században
Újlaki Miklós ( ? - 1477) a XV. század legnagyobb oligarchája 1426-ban örökölte Bátorkő várát a hozzá tartozó uradalommal.
(Hunyadi) Mátyás magyar király (1458-1490), aki a helyi hagyomány szerint feleségével és udvarával gyakran megfordult Palota várában.
Újlaki Lőrinc (? - 1524) vele kihalt a híres dinasztia. Özvegye révén került Palota Csulai Móré László tulajdonába.
Csulai Móré László egy dicstelen korszak dicstelen alakja, aki rablásaival és pusztításaival "kivívta" mindkét király haragját és Palota 1533. évi ostromát, amelyben már török csapatok is részt vettek.
Laszki Jeromos János király fővezére, aki 1533-ban János király megbízásából, de vélhetően Ferdinánd király tudtával ostrom alá vette a Móré László kezén lévő Palota várát.
I. Ferdinánd magyar király (1526-1564), (Szapolyai) János király ellenfele, V. Károly német-római császár öccse.
(Szapolyai) János magyar király (1525-1540), aki hatalma megtartása érdekében a törökkel is kész volt szövetkezni. Ő adományozta Palotát a Podmaniczky-fivéreknek.
Podmaniczky (Podmanini) János (? - 1546) a Mohács utáni korszak jellegzetes alakja, aki 1537-ben János királytól adományként kapta Palota várát a hozzá tartozó falvakkal.
Podmaniczky (Podmanini) Rafael (? - 1559) az előbbi fivére, feltehe-
tően öccse, az ő révén került Thuri György Palotára.
Thuri György (1520?- 1571) a XVI. század egyik legkiválóbb várkapi- tánya, 1559-től Palota várának parancsnoka, ő védte 1566-ban Palotát
Arszlán pasa ostroma ellenében. Várkapitánysága ellenére mindig a mezei harcok jelentették az igazi tevékenységet számára. 1571. április 2-án az orosztonyi mezőn török lesvetés áldozata lett. Alistáli Márton históriás énekben (Vitézi ének Thuri Györgyről) örökítette meg Palota legendás kapitányának nevét és hőstetteit. Vitézségével örök időkre beírta nevét a magyar nemzet történetébe.
Jahjaoglu Arszlán budai pasa, aki 1566-ban - hogy II. Szulejmán szultán kegyét megszerezze - meggondolatlanul Palota ostromához fogott, miközben őrizetlenül hagyta Buda várát. Kudarcáért a szultán kivégeztette.
II. Szulejmán (1540-1566) a törökök legharciasabb, legkeményebb
Szultánja, az ő nevéhez fűződik a mohácsi csata, XVI. századi Magyar-ország nagy részének meghódítása, benne Buda 1541. évi elfoglalása.
Schwendi Lázár I. Ferdinánd király egyik legkitűnőbb hadvezére a török elleni harcokban a XVI. században. Egy korabeli metszet I. Miksa német-római császár és az elzászi német Schwendi Lázár társaságában ábrázolja Thuri Györgyöt.
Thuri Farkas, a híres várkapitány öccse, szintén jeles végvári vitéz a XVI. században.
Tibók Mihály 1566-ban palota lovassági vicekapitánya volt.
Pálffy Tamás (Bazin, 1534 - Palota 1581) 1573-tól haláláig Palota várának kapitánya, Thuri György méltó utódja.
Ormándy Péter 1588-1593 között Palota várának kapitánya volt. 1593. október 9-én négy napi kegyetlen ostrom után szabad elvonulás fejében feladta a várat Szinán pasának. Az ígéret ellenére a palotai őrség nagy részét levágta a török. Ormándy megmenekült, de tettéért a Haditanács súlyos börtönbüntetésre ítélte.
Gróf Zichy (I.) István (1616-1693) 1650-ben adományként kapta Palota várát a hozzá tartozó birtokokkal, 1676-ban kapta grófi címét. Ő lett a Zichy grófi család alapítója. A család két és fél évszázadon át meghatározó szerepet töltött be Palota mezőváros életében.
Hrabovszky György (1762-1825) kétszer (1788-1795, 1803-18l7) volt evangélikus lelkész Palotán. Az ő nevéhez fűződik az első palotai árvaház megalapítása.
Gr. Zichy Béla (1825-1848), a grófi család mártír tagja, aki fiatalon életét adta a magyar szabadságért.
Kecskemétí Károly várpalotai református lelkész (1862-1890), ő keresztelte Molnár Mária misszionáriusnőt 1886. szeptember 13-án.
Gr. Waldstein János (1809-1876) felesége, Zichy Terézia grófnő lett a palotai uradalom tulajdonosa. Rendkívüli igényességgel újjáépíttette az 1860-ban leégett Zichy-kastélyt. A könyvtárterem freskóit Pállik Béla festőművésszel készíttette. 1861-ben ispotályt alapított Palotán.
Rutsek Pál (1856-1919) 1886-tól Palota orvosaként tevékenykedett. Kiváló szociális érzéke folytán nagy gondot fordított a szegények gyógyítására. Korszerűsítette és felújította a Waldstein János által alapított ispotályt.
Singer Ábrahám (1849-1914) A várpalotai izraelita hitközség tudós rabbija, aki hitközségének története kapcsán megírta, és 1921-ben megjelentette az egykori mezőváros, Palota történetét.
Molnár Mária (1886-1943) a Liebenzelli Evangélikus Misszió tagjaként hosszú éveket töltött missziós szolgálatban Pápua-Ujguineában, mígnem a második világháború során a japánok misszionárius társaival együtt 1943-ban kivégezték.
Dr. Steixner Antal várpalotai plébános (1939-1952), egyháztudós, a kommunista diktatúra egyik első áldozataként 1952-ben elhurcolták plébániája éléről. Neki köszönhető, hogy a II. világháború alatt megsemmisült plébániatörténeti források egy része másolatban fennmaradt és kutatható.
Dr. Bányai Béla (1905-1975) 1936 és l968 között Várpalota evangélikus lelkészeként és evangélikus egyházmegyéje esperes-helyetteseként fontos publicisztikai tevékenységet végzett, elődei feljegyzései alapján nagy gonddal dolgozta fel egyházközsége történetét, amelyet azonban a bekövetkezett változások, a kommunista rendszer egyházellenes politikája miatt nem sikerült megjelentetnie.
Winkler Márton (1883-1911) várpalotai római katolikus kántortanító. A rábízott gyermekek mellet azok szüleit is nevelni, oktatni próbálta. Kiváló szociális érzéke folytán harcot folytatott a műveletlenség és a szegénység ellen.
Horváth Gézáné, Roskovetz Margit ( 1895 - 1977) (Manci néni) várpalotai római katolikus tanítónő (1920-1948), az 1948. évi államosítás után még negyedszázadon át tanított Várpalotán.
Fodor Ödön (1895-1959) 1923-tól Várpalotán működött római katolikus kántortanítóként. Közben színműveket, verseket írt. Irodalmi alkotásait a korabeli folyóiratok közölték Versei a "Zengő lélek muzsikája" című önálló kötetben négy évtizeddel halála után, 1999-ben jelentek meg.
Vass Gyula római katolikus kántortanító (1922-1940) Várpalotán. Rövid délvidéki szolgálat, majd az 1948. évi államosítás után még egy évtizedig tevékenykedett Várpalotán mint az Állami Fiúiskola igazgatója.
Mórocz Miklós (1890-1970) a nagybányai festőiskola hagyományain növekedett festőművész, aki különösen sokat tett a város ifjúságának képzőművészeti neveléséért.
Dr. Fejes Sándor (1909-1987) 1952-től Várpalota református lelkésze, közben a Dunántúli Református Egyházkerület lelkész főjegyzője volt.
Főként lelkipásztori tevékenysége volt jelentős a város számára, írásai egyházi lapokban jelentek meg.
Nagy Gyula (1922-1966) várpalotai születésű festőművész, a Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső és Szőnyi István tanítványa volt. Festészetére rendkívül nagy hatással voltak itáliai élményei. Ez a kötődés az 1950-es évek "szocialista realizmusa" ellenére is szinte kivétel nélkül érződött alkotásain.
Könczöl Imre (1918-1990) a Várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár megszervezője és l963-tól nyugdíjazásáig igazgatója volt. Irodalomtörténészként, helytörténeti kutatóként maga is sokat tett a város és környéke irodalmi hagyományainak feltárásáért. Kiemelkedően értékes szolgálatot tett Várpalota városnak az 1960-es években azzal, hogy a "könyvtári esték" során az akkori irodalmi élet szinte minden jelentős alakját elhívta városunkba.
Bartos Sándor (1911-1994) 1950-től Várpalotán tanított. Intenzíven érdeklődött a helytörténet kutatása iránt, nevéhez fűződik az országosan is elismert Helytörténeti Múzeum megteremtése.
Bardócz Endre (1919-1994) Nevéhez kötődik a várpalotai Thuri György Gimnázium megszervezése (1959). A Gimnázium alapító igazgatójaként igen sokat tett a város társadalmi-kulturális gyarapodásáért. Jó pedagógiai érzékkel kitűnő tantestületet szervezett. Irányítása alatt élte fénykorát a város legrangosabb oktatási intézménye. Fontos szerepe volt a város társadalmi közéletében.
Csíky Iván (1909-2000) MÁV-tisztviselőként, majd a Szénbányák értékesítési osztályvezetőjeként különösen sokat tett Várpalota szellemi életének fellendítéséért, értékeink külföldi megismertetéséért, testvérvárosi kapcsolataink alakításáért. Városunk első díszpolgáraként általános közmegbecsülésnek örvendett.
Történelmi személyiségek
Keszi Balázs (1409) Bátorkő várnagya és Palota udvarbírája
Palotai Kont Miklós Palota várának hagyomány szerinti építtetője, az Újlaki család alapítója a XIV. században
Újlaki Miklós ( ? - 1477) a XV. század legnagyobb oligarchája 1426-ban örökölte Bátorkő várát a hozzá tartozó uradalommal.
(Hunyadi) Mátyás magyar király (1458-1490), aki a helyi hagyomány szerint feleségével és udvarával gyakran megfordult Palota várában.
Újlaki Lőrinc (? - 1524) vele kihalt a híres dinasztia. Özvegye révén került Palota Csulai Móré László tulajdonába.
Csulai Móré László egy dicstelen korszak dicstelen alakja, aki rablásaival és pusztításaival "kivívta" mindkét király haragját és Palota 1533. évi ostromát, amelyben már török csapatok is részt vettek.
Laszki Jeromos János király fővezére, aki 1533-ban János király megbízásából, de vélhetően Ferdinánd király tudtával ostrom alá vette a Móré László kezén lévő Palota várát.
I. Ferdinánd magyar király (1526-1564), (Szapolyai) János király ellenfele, V. Károly német-római császár öccse.
(Szapolyai) János magyar király (1525-1540), aki hatalma megtartása érdekében a törökkel is kész volt szövetkezni. Ő adományozta Palotát a Podmaniczky-fivéreknek.
Podmaniczky (Podmanini) János (? - 1546) a Mohács utáni korszak jellegzetes alakja, aki 1537-ben János királytól adományként kapta Palota várát a hozzá tartozó falvakkal.
Podmaniczky (Podmanini) Rafael (? - 1559) az előbbi fivére, feltehe-
tően öccse, az ő révén került Thuri György Palotára.
Thuri György (1520?- 1571) a XVI. század egyik legkiválóbb várkapi- tánya, 1559-től Palota várának parancsnoka, ő védte 1566-ban Palotát
Arszlán pasa ostroma ellenében. Várkapitánysága ellenére mindig a mezei harcok jelentették az igazi tevékenységet számára. 1571. április 2-án az orosztonyi mezőn török lesvetés áldozata lett. Alistáli Márton históriás énekben (Vitézi ének Thuri Györgyről) örökítette meg Palota legendás kapitányának nevét és hőstetteit. Vitézségével örök időkre beírta nevét a magyar nemzet történetébe.
Jahjaoglu Arszlán budai pasa, aki 1566-ban - hogy II. Szulejmán szultán kegyét megszerezze - meggondolatlanul Palota ostromához fogott, miközben őrizetlenül hagyta Buda várát. Kudarcáért a szultán kivégeztette.
II. Szulejmán (1540-1566) a törökök legharciasabb, legkeményebb
Szultánja, az ő nevéhez fűződik a mohácsi csata, XVI. századi Magyar-ország nagy részének meghódítása, benne Buda 1541. évi elfoglalása.
Schwendi Lázár I. Ferdinánd király egyik legkitűnőbb hadvezére a török elleni harcokban a XVI. században. Egy korabeli metszet I. Miksa német-római császár és az elzászi német Schwendi Lázár társaságában ábrázolja Thuri Györgyöt.
Thuri Farkas, a híres várkapitány öccse, szintén jeles végvári vitéz a XVI. században.
Tibók Mihály 1566-ban palota lovassági vicekapitánya volt.
Pálffy Tamás (Bazin, 1534 - Palota 1581) 1573-tól haláláig Palota várának kapitánya, Thuri György méltó utódja.
Ormándy Péter 1588-1593 között Palota várának kapitánya volt. 1593. október 9-én négy napi kegyetlen ostrom után szabad elvonulás fejében feladta a várat Szinán pasának. Az ígéret ellenére a palotai őrség nagy részét levágta a török. Ormándy megmenekült, de tettéért a Haditanács súlyos börtönbüntetésre ítélte.
Gróf Zichy (I.) István (1616-1693) 1650-ben adományként kapta Palota várát a hozzá tartozó birtokokkal, 1676-ban kapta grófi címét. Ő lett a Zichy grófi család alapítója. A család két és fél évszázadon át meghatározó szerepet töltött be Palota mezőváros életében.
Hrabovszky György (1762-1825) kétszer (1788-1795, 1803-18l7) volt evangélikus lelkész Palotán. Az ő nevéhez fűződik az első palotai árvaház megalapítása.
Gr. Zichy Béla (1825-1848), a grófi család mártír tagja, aki fiatalon életét adta a magyar szabadságért.
Kecskemétí Károly várpalotai református lelkész (1862-1890), ő keresztelte Molnár Mária misszionáriusnőt 1886. szeptember 13-án.
Gr. Waldstein János (1809-1876) felesége, Zichy Terézia grófnő lett a palotai uradalom tulajdonosa. Rendkívüli igényességgel újjáépíttette az 1860-ban leégett Zichy-kastélyt. A könyvtárterem freskóit Pállik Béla festőművésszel készíttette. 1861-ben ispotályt alapított Palotán.
Rutsek Pál (1856-1919) 1886-tól Palota orvosaként tevékenykedett. Kiváló szociális érzéke folytán nagy gondot fordított a szegények gyógyítására. Korszerűsítette és felújította a Waldstein János által alapított ispotályt.
Singer Ábrahám (1849-1914) A várpalotai izraelita hitközség tudós rabbija, aki hitközségének története kapcsán megírta, és 1921-ben megjelentette az egykori mezőváros, Palota történetét.
Molnár Mária (1886-1943) a Liebenzelli Evangélikus Misszió tagjaként hosszú éveket töltött missziós szolgálatban Pápua-Ujguineában, mígnem a második világháború során a japánok misszionárius társaival együtt 1943-ban kivégezték.
Dr. Steixner Antal várpalotai plébános (1939-1952), egyháztudós, a kommunista diktatúra egyik első áldozataként 1952-ben elhurcolták plébániája éléről. Neki köszönhető, hogy a II. világháború alatt megsemmisült plébániatörténeti források egy része másolatban fennmaradt és kutatható.
Dr. Bányai Béla (1905-1975) 1936 és l968 között Várpalota evangélikus lelkészeként és evangélikus egyházmegyéje esperes-helyetteseként fontos publicisztikai tevékenységet végzett, elődei feljegyzései alapján nagy gonddal dolgozta fel egyházközsége történetét, amelyet azonban a bekövetkezett változások, a kommunista rendszer egyházellenes politikája miatt nem sikerült megjelentetnie.
Winkler Márton (1883-1911) várpalotai római katolikus kántortanító. A rábízott gyermekek mellet azok szüleit is nevelni, oktatni próbálta. Kiváló szociális érzéke folytán harcot folytatott a műveletlenség és a szegénység ellen.
Horváth Gézáné, Roskovetz Margit ( 1895 - 1977) (Manci néni) várpalotai római katolikus tanítónő (1920-1948), az 1948. évi államosítás után még negyedszázadon át tanított Várpalotán.
Fodor Ödön (1895-1959) 1923-tól Várpalotán működött római katolikus kántortanítóként. Közben színműveket, verseket írt. Irodalmi alkotásait a korabeli folyóiratok közölték Versei a "Zengő lélek muzsikája" című önálló kötetben négy évtizeddel halála után, 1999-ben jelentek meg.
Vass Gyula római katolikus kántortanító (1922-1940) Várpalotán. Rövid délvidéki szolgálat, majd az 1948. évi államosítás után még egy évtizedig tevékenykedett Várpalotán mint az Állami Fiúiskola igazgatója.
Mórocz Miklós (1890-1970) a nagybányai festőiskola hagyományain növekedett festőművész, aki különösen sokat tett a város ifjúságának képzőművészeti neveléséért.
Dr. Fejes Sándor (1909-1987) 1952-től Várpalota református lelkésze, közben a Dunántúli Református Egyházkerület lelkész főjegyzője volt.
Főként lelkipásztori tevékenysége volt jelentős a város számára, írásai egyházi lapokban jelentek meg.
Nagy Gyula (1922-1966) várpalotai születésű festőművész, a Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső és Szőnyi István tanítványa volt. Festészetére rendkívül nagy hatással voltak itáliai élményei. Ez a kötődés az 1950-es évek "szocialista realizmusa" ellenére is szinte kivétel nélkül érződött alkotásain.
Könczöl Imre (1918-1990) a Várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár megszervezője és l963-tól nyugdíjazásáig igazgatója volt. Irodalomtörténészként, helytörténeti kutatóként maga is sokat tett a város és környéke irodalmi hagyományainak feltárásáért. Kiemelkedően értékes szolgálatot tett Várpalota városnak az 1960-es években azzal, hogy a "könyvtári esték" során az akkori irodalmi élet szinte minden jelentős alakját elhívta városunkba.
Bartos Sándor (1911-1994) 1950-től Várpalotán tanított. Intenzíven érdeklődött a helytörténet kutatása iránt, nevéhez fűződik az országosan is elismert Helytörténeti Múzeum megteremtése.
Bardócz Endre (1919-1994) Nevéhez kötődik a várpalotai Thuri György Gimnázium megszervezése (1959). A Gimnázium alapító igazgatójaként igen sokat tett a város társadalmi-kulturális gyarapodásáért. Jó pedagógiai érzékkel kitűnő tantestületet szervezett. Irányítása alatt élte fénykorát a város legrangosabb oktatási intézménye. Fontos szerepe volt a város társadalmi közéletében.
Csíky Iván (1909-2000) MÁV-tisztviselőként, majd a Szénbányák értékesítési osztályvezetőjeként különösen sokat tett Várpalota szellemi életének fellendítéséért, értékeink külföldi megismertetéséért, testvérvárosi kapcsolataink alakításáért. Városunk első díszpolgáraként általános közmegbecsülésnek örvendett.
Történelmi személyiségek
Keszi Balázs (1409) Bátorkő várnagya és Palota udvarbírája
Palotai Kont Miklós Palota várának hagyomány szerinti építtetője, az Újlaki család alapítója a XIV. században
Újlaki Miklós ( ? - 1477) a XV. század legnagyobb oligarchája 1426-ban örökölte Bátorkő várát a hozzá tartozó uradalommal.
(Hunyadi) Mátyás magyar király (1458-1490), aki a helyi hagyomány szerint feleségével és udvarával gyakran megfordult Palota várában.
Újlaki Lőrinc (? - 1524) vele kihalt a híres dinasztia. Özvegye révén került Palota Csulai Móré László tulajdonába.
Csulai Móré László egy dicstelen korszak dicstelen alakja, aki rablásaival és pusztításaival "kivívta" mindkét király haragját és Palota 1533. évi ostromát, amelyben már török csapatok is részt vettek.
Laszki Jeromos János király fővezére, aki 1533-ban János király megbízásából, de vélhetően Ferdinánd király tudtával ostrom alá vette a Móré László kezén lévő Palota várát.
I. Ferdinánd magyar király (1526-1564), (Szapolyai) János király ellenfele, V. Károly német-római császár öccse.
(Szapolyai) János magyar király (1525-1540), aki hatalma megtartása érdekében a törökkel is kész volt szövetkezni. Ő adományozta Palotát a Podmaniczky-fivéreknek.
Podmaniczky (Podmanini) János (? - 1546) a Mohács utáni korszak jellegzetes alakja, aki 1537-ben János királytól adományként kapta Palota várát a hozzá tartozó falvakkal.
Podmaniczky (Podmanini) Rafael (? - 1559) az előbbi fivére, feltehe-
tően öccse, az ő révén került Thuri György Palotára.
Thuri György (1520?- 1571) a XVI. század egyik legkiválóbb várkapi- tánya, 1559-től Palota várának parancsnoka, ő védte 1566-ban Palotát
Arszlán pasa ostroma ellenében. Várkapitánysága ellenére mindig a mezei harcok jelentették az igazi tevékenységet számára. 1571. április 2-án az orosztonyi mezőn török lesvetés áldozata lett. Alistáli Márton históriás énekben (Vitézi ének Thuri Györgyről) örökítette meg Palota legendás kapitányának nevét és hőstetteit. Vitézségével örök időkre beírta nevét a magyar nemzet történetébe.
Jahjaoglu Arszlán budai pasa, aki 1566-ban - hogy II. Szulejmán szultán kegyét megszerezze - meggondolatlanul Palota ostromához fogott, miközben őrizetlenül hagyta Buda várát. Kudarcáért a szultán kivégeztette.
II. Szulejmán (1540-1566) a törökök legharciasabb, legkeményebb
Szultánja, az ő nevéhez fűződik a mohácsi csata, XVI. századi Magyar-ország nagy részének meghódítása, benne Buda 1541. évi elfoglalása.
Schwendi Lázár I. Ferdinánd király egyik legkitűnőbb hadvezére a török elleni harcokban a XVI. században. Egy korabeli metszet I. Miksa német-római császár és az elzászi német Schwendi Lázár társaságában ábrázolja Thuri Györgyöt.
Thuri Farkas, a híres várkapitány öccse, szintén jeles végvári vitéz a XVI. században.
Tibók Mihály 1566-ban palota lovassági vicekapitánya volt.
Pálffy Tamás (Bazin, 1534 - Palota 1581) 1573-tól haláláig Palota várának kapitánya, Thuri György méltó utódja.
Ormándy Péter 1588-1593 között Palota várának kapitánya volt. 1593. október 9-én négy napi kegyetlen ostrom után szabad elvonulás fejében feladta a várat Szinán pasának. Az ígéret ellenére a palotai őrség nagy részét levágta a török. Ormándy megmenekült, de tettéért a Haditanács súlyos börtönbüntetésre ítélte.
Gróf Zichy (I.) István (1616-1693) 1650-ben adományként kapta Palota várát a hozzá tartozó birtokokkal, 1676-ban kapta grófi címét. Ő lett a Zichy grófi család alapítója. A család két és fél évszázadon át meghatározó szerepet töltött be Palota mezőváros életében.
Hrabovszky György (1762-1825) kétszer (1788-1795, 1803-18l7) volt evangélikus lelkész Palotán. Az ő nevéhez fűződik az első palotai árvaház megalapítása.
Gr. Zichy Béla (1825-1848), a grófi család mártír tagja, aki fiatalon életét adta a magyar szabadságért.
Kecskemétí Károly várpalotai református lelkész (1862-1890), ő keresztelte Molnár Mária misszionáriusnőt 1886. szeptember 13-án.
Gr. Waldstein János (1809-1876) felesége, Zichy Terézia grófnő lett a palotai uradalom tulajdonosa. Rendkívüli igényességgel újjáépíttette az 1860-ban leégett Zichy-kastélyt. A könyvtárterem freskóit Pállik Béla festőművésszel készíttette. 1861-ben ispotályt alapított Palotán.
Rutsek Pál (1856-1919) 1886-tól Palota orvosaként tevékenykedett. Kiváló szociális érzéke folytán nagy gondot fordított a szegények gyógyítására. Korszerűsítette és felújította a Waldstein János által alapított ispotályt.
Singer Ábrahám (1849-1914) A várpalotai izraelita hitközség tudós rabbija, aki hitközségének története kapcsán megírta, és 1921-ben megjelentette az egykori mezőváros, Palota történetét.
Molnár Mária (1886-1943) a Liebenzelli Evangélikus Misszió tagjaként hosszú éveket töltött missziós szolgálatban Pápua-Ujguineában, mígnem a második világháború során a japánok misszionárius társaival együtt 1943-ban kivégezték.
Dr. Steixner Antal várpalotai plébános (1939-1952), egyháztudós, a kommunista diktatúra egyik első áldozataként 1952-ben elhurcolták plébániája éléről. Neki köszönhető, hogy a II. világháború alatt megsemmisült plébániatörténeti források egy része másolatban fennmaradt és kutatható.
Dr. Bányai Béla (1905-1975) 1936 és l968 között Várpalota evangélikus lelkészeként és evangélikus egyházmegyéje esperes-helyetteseként fontos publicisztikai tevékenységet végzett, elődei feljegyzései alapján nagy gonddal dolgozta fel egyházközsége történetét, amelyet azonban a bekövetkezett változások, a kommunista rendszer egyházellenes politikája miatt nem sikerült megjelentetnie.
Winkler Márton (1883-1911) várpalotai római katolikus kántortanító. A rábízott gyermekek mellet azok szüleit is nevelni, oktatni próbálta. Kiváló szociális érzéke folytán harcot folytatott a műveletlenség és a szegénység ellen.
Horváth Gézáné, Roskovetz Margit ( 1895 - 1977) (Manci néni) várpalotai római katolikus tanítónő (1920-1948), az 1948. évi államosítás után még negyedszázadon át tanított Várpalotán.
Fodor Ödön (1895-1959) 1923-tól Várpalotán működött római katolikus kántortanítóként. Közben színműveket, verseket írt. Irodalmi alkotásait a korabeli folyóiratok közölték Versei a "Zengő lélek muzsikája" című önálló kötetben négy évtizeddel halála után, 1999-ben jelentek meg.
Vass Gyula római katolikus kántortanító (1922-1940) Várpalotán. Rövid délvidéki szolgálat, majd az 1948. évi államosítás után még egy évtizedig tevékenykedett Várpalotán mint az Állami Fiúiskola igazgatója.
Mórocz Miklós (1890-1970) a nagybányai festőiskola hagyományain növekedett festőművész, aki különösen sokat tett a város ifjúságának képzőművészeti neveléséért.
Dr. Fejes Sándor (1909-1987) 1952-től Várpalota református lelkésze, közben a Dunántúli Református Egyházkerület lelkész főjegyzője volt.
Főként lelkipásztori tevékenysége volt jelentős a város számára, írásai egyházi lapokban jelentek meg.
Nagy Gyula (1922-1966) várpalotai születésű festőművész, a Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső és Szőnyi István tanítványa volt. Festészetére rendkívül nagy hatással voltak itáliai élményei. Ez a kötődés az 1950-es évek "szocialista realizmusa" ellenére is szinte kivétel nélkül érződött alkotásain.
Könczöl Imre (1918-1990) a Várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár megszervezője és l963-tól nyugdíjazásáig igazgatója volt. Irodalomtörténészként, helytörténeti kutatóként maga is sokat tett a város és környéke irodalmi hagyományainak feltárásáért. Kiemelkedően értékes szolgálatot tett Várpalota városnak az 1960-es években azzal, hogy a "könyvtári esték" során az akkori irodalmi élet szinte minden jelentős alakját elhívta városunkba.
Bartos Sándor (1911-1994) 1950-től Várpalotán tanított. Intenzíven érdeklődött a helytörténet kutatása iránt, nevéhez fűződik az országosan is elismert Helytörténeti Múzeum megteremtése.
Bardócz Endre (1919-1994) Nevéhez kötődik a várpalotai Thuri György Gimnázium megszervezése (1959). A Gimnázium alapító igazgatójaként igen sokat tett a város társadalmi-kulturális gyarapodásáért. Jó pedagógiai érzékkel kitűnő tantestületet szervezett. Irányítása alatt élte fénykorát a város legrangosabb oktatási intézménye. Fontos szerepe volt a város társadalmi közéletében.
Csíky Iván (1909-2000) MÁV-tisztviselőként, majd a Szénbányák értékesítési osztályvezetőjeként különösen sokat tett Várpalota szellemi életének fellendítéséért, értékeink külföldi megismertetéséért, testvérvárosi kapcsolataink alakításáért. Városunk első díszpolgáraként általános közmegbecsülésnek örvendett.
Történelmi személyiségek
Keszi Balázs (1409) Bátorkő várnagya és Palota udvarbírája
Palotai Kont Miklós Palota várának hagyomány szerinti építtetője, az Újlaki család alapítója a XIV. században
Újlaki Miklós ( ? - 1477) a XV. század legnagyobb oligarchája 1426-ban örökölte Bátorkő várát a hozzá tartozó uradalommal.
(Hunyadi) Mátyás magyar király (1458-1490), aki a helyi hagyomány szerint feleségével és udvarával gyakran megfordult Palota várában.
Újlaki Lőrinc (? - 1524) vele kihalt a híres dinasztia. Özvegye révén került Palota Csulai Móré László tulajdonába.
Csulai Móré László egy dicstelen korszak dicstelen alakja, aki rablásaival és pusztításaival "kivívta" mindkét király haragját és Palota 1533. évi ostromát, amelyben már török csapatok is részt vettek.
Laszki Jeromos János király fővezére, aki 1533-ban János király megbízásából, de vélhetően Ferdinánd király tudtával ostrom alá vette a Móré László kezén lévő Palota várát.
I. Ferdinánd magyar király (1526-1564), (Szapolyai) János király ellenfele, V. Károly német-római császár öccse.
(Szapolyai) János magyar király (1525-1540), aki hatalma megtartása érdekében a törökkel is kész volt szövetkezni. Ő adományozta Palotát a Podmaniczky-fivéreknek.
Podmaniczky (Podmanini) János (? - 1546) a Mohács utáni korszak jellegzetes alakja, aki 1537-ben János királytól adományként kapta Palota várát a hozzá tartozó falvakkal.
Podmaniczky (Podmanini) Rafael (? - 1559) az előbbi fivére, feltehe-
tően öccse, az ő révén került Thuri György Palotára.
Thuri György (1520?- 1571) a XVI. század egyik legkiválóbb várkapi- tánya, 1559-től Palota várának parancsnoka, ő védte 1566-ban Palotát
Arszlán pasa ostroma ellenében. Várkapitánysága ellenére mindig a mezei harcok jelentették az igazi tevékenységet számára. 1571. április 2-án az orosztonyi mezőn török lesvetés áldozata lett. Alistáli Márton históriás énekben (Vitézi ének Thuri Györgyről) örökítette meg Palota legendás kapitányának nevét és hőstetteit. Vitézségével örök időkre beírta nevét a magyar nemzet történetébe.
Jahjaoglu Arszlán budai pasa, aki 1566-ban - hogy II. Szulejmán szultán kegyét megszerezze - meggondolatlanul Palota ostromához fogott, miközben őrizetlenül hagyta Buda várát. Kudarcáért a szultán kivégeztette.
II. Szulejmán (1540-1566) a törökök legharciasabb, legkeményebb
Szultánja, az ő nevéhez fűződik a mohácsi csata, XVI. századi Magyar-ország nagy részének meghódítása, benne Buda 1541. évi elfoglalása.
Schwendi Lázár I. Ferdinánd király egyik legkitűnőbb hadvezére a török elleni harcokban a XVI. században. Egy korabeli metszet I. Miksa német-római császár és az elzászi német Schwendi Lázár társaságában ábrázolja Thuri Györgyöt.
Thuri Farkas, a híres várkapitány öccse, szintén jeles végvári vitéz a XVI. században.
Tibók Mihály 1566-ban palota lovassági vicekapitánya volt.
Pálffy Tamás (Bazin, 1534 - Palota 1581) 1573-tól haláláig Palota várának kapitánya, Thuri György méltó utódja.
Ormándy Péter 1588-1593 között Palota várának kapitánya volt. 1593. október 9-én négy napi kegyetlen ostrom után szabad elvonulás fejében feladta a várat Szinán pasának. Az ígéret ellenére a palotai őrség nagy részét levágta a török. Ormándy megmenekült, de tettéért a Haditanács súlyos börtönbüntetésre ítélte.
Gróf Zichy (I.) István (1616-1693) 1650-ben adományként kapta Palota várát a hozzá tartozó birtokokkal, 1676-ban kapta grófi címét. Ő lett a Zichy grófi család alapítója. A család két és fél évszázadon át meghatározó szerepet töltött be Palota mezőváros életében.
Hrabovszky György (1762-1825) kétszer (1788-1795, 1803-18l7) volt evangélikus lelkész Palotán. Az ő nevéhez fűződik az első palotai árvaház megalapítása.
Gr. Zichy Béla (1825-1848), a grófi család mártír tagja, aki fiatalon életét adta a magyar szabadságért.
Kecskemétí Károly várpalotai református lelkész (1862-1890), ő keresztelte Molnár Mária misszionáriusnőt 1886. szeptember 13-án.
Gr. Waldstein János (1809-1876) felesége, Zichy Terézia grófnő lett a palotai uradalom tulajdonosa. Rendkívüli igényességgel újjáépíttette az 1860-ban leégett Zichy-kastélyt. A könyvtárterem freskóit Pállik Béla festőművésszel készíttette. 1861-ben ispotályt alapított Palotán.
Rutsek Pál (1856-1919) 1886-tól Palota orvosaként tevékenykedett. Kiváló szociális érzéke folytán nagy gondot fordított a szegények gyógyítására. Korszerűsítette és felújította a Waldstein János által alapított ispotályt.
Singer Ábrahám (1849-1914) A várpalotai izraelita hitközség tudós rabbija, aki hitközségének története kapcsán megírta, és 1921-ben megjelentette az egykori mezőváros, Palota történetét.
Molnár Mária (1886-1943) a Liebenzelli Evangélikus Misszió tagjaként hosszú éveket töltött missziós szolgálatban Pápua-Ujguineában, mígnem a második világháború során a japánok misszionárius társaival együtt 1943-ban kivégezték.
Dr. Steixner Antal várpalotai plébános (1939-1952), egyháztudós, a kommunista diktatúra egyik első áldozataként 1952-ben elhurcolták plébániája éléről. Neki köszönhető, hogy a II. világháború alatt megsemmisült plébániatörténeti források egy része másolatban fennmaradt és kutatható.
Dr. Bányai Béla (1905-1975) 1936 és l968 között Várpalota evangélikus lelkészeként és evangélikus egyházmegyéje esperes-helyetteseként fontos publicisztikai tevékenységet végzett, elődei feljegyzései alapján nagy gonddal dolgozta fel egyházközsége történetét, amelyet azonban a bekövetkezett változások, a kommunista rendszer egyházellenes politikája miatt nem sikerült megjelentetnie.
Winkler Márton (1883-1911) várpalotai római katolikus kántortanító. A rábízott gyermekek mellet azok szüleit is nevelni, oktatni próbálta. Kiváló szociális érzéke folytán harcot folytatott a műveletlenség és a szegénység ellen.
Horváth Gézáné, Roskovetz Margit ( 1895 - 1977) (Manci néni) várpalotai római katolikus tanítónő (1920-1948), az 1948. évi államosítás után még negyedszázadon át tanított Várpalotán.
Fodor Ödön (1895-1959) 1923-tól Várpalotán működött római katolikus kántortanítóként. Közben színműveket, verseket írt. Irodalmi alkotásait a korabeli folyóiratok közölték Versei a "Zengő lélek muzsikája" című önálló kötetben négy évtizeddel halála után, 1999-ben jelentek meg.
Vass Gyula római katolikus kántortanító (1922-1940) Várpalotán. Rövid délvidéki szolgálat, majd az 1948. évi államosítás után még egy évtizedig tevékenykedett Várpalotán mint az Állami Fiúiskola igazgatója.
Mórocz Miklós (1890-1970) a nagybányai festőiskola hagyományain növekedett festőművész, aki különösen sokat tett a város ifjúságának képzőművészeti neveléséért.
Dr. Fejes Sándor (1909-1987) 1952-től Várpalota református lelkésze, közben a Dunántúli Református Egyházkerület lelkész főjegyzője volt.
Főként lelkipásztori tevékenysége volt jelentős a város számára, írásai egyházi lapokban jelentek meg.
Nagy Gyula (1922-1966) várpalotai születésű festőművész, a Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső és Szőnyi István tanítványa volt. Festészetére rendkívül nagy hatással voltak itáliai élményei. Ez a kötődés az 1950-es évek "szocialista realizmusa" ellenére is szinte kivétel nélkül érződött alkotásain.
Könczöl Imre (1918-1990) a Várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár megszervezője és l963-tól nyugdíjazásáig igazgatója volt. Irodalomtörténészként, helytörténeti kutatóként maga is sokat tett a város és környéke irodalmi hagyományainak feltárásáért. Kiemelkedően értékes szolgálatot tett Várpalota városnak az 1960-es években azzal, hogy a "könyvtári esték" során az akkori irodalmi élet szinte minden jelentős alakját elhívta városunkba.
Bartos Sándor (1911-1994) 1950-től Várpalotán tanított. Intenzíven érdeklődött a helytörténet kutatása iránt, nevéhez fűződik az országosan is elismert Helytörténeti Múzeum megteremtése.
Bardócz Endre (1919-1994) Nevéhez kötődik a várpalotai Thuri György Gimnázium megszervezése (1959). A Gimnázium alapító igazgatójaként igen sokat tett a város társadalmi-kulturális gyarapodásáért. Jó pedagógiai érzékkel kitűnő tantestületet szervezett. Irányítása alatt élte fénykorát a város legrangosabb oktatási intézménye. Fontos szerepe volt a város társadalmi közéletében.
Csíky Iván (1909-2000) MÁV-tisztviselőként, majd a Szénbányák értékesítési osztályvezetőjeként különösen sokat tett Várpalota szellemi életének fellendítéséért, értékeink külföldi megismertetéséért, testvérvárosi kapcsolataink alakításáért. Városunk első díszpolgáraként általános közmegbecsülésnek örvendett.
Művelődéstörténet
MENU
