Evangélikus népiskola
Evangélikus népiskola
A 17. század végén a két protestáns felekezet együttesen tartott fent templomot, és minden valószínűség szerint iskolát is. Kezdetben az evangélikus gyülekezetnek nem volt iskolaépülete, hanem egy buzgó egyháztag, Konkolos Péter adott a gyermekeknek "oskolaszobát" a saját házában. Három évvel később, 1703-ban megépítették az első "oskolaházat". Az első tanító Fekete Pál 1700-1714 között volt Palotán. A legtöbb tanítót a győri, pozsonyi, majd a soproni iskolából hozta a gyülekezet. Seratoris József 1760-1778 között tanított Palotán, az ő működése alatt 1763-ban a régi sövényfalú oskolaházat kőből újból megépítették. Várpalota művelődéstörténetében kimagasló szerepet játszott mind kulturális, mind pedig szociális téren a felvilágosodott gondolkodású Hrabovszky György lutheránus lelkész. Jól látta, mekkora jelentősége van a gazdasági-társadalmi felemelkedésben a művelődésnek, az iskolai nevelésnek. Nemcsak azokra volt gondja, akiknek rendezett anyagi és családi körülményei egyébként is lehetővé tették az iskoláztatást, hanem az árvákra is. Árvaházat alapított, mely 1794-ben kezdte meg működését. 1789-ben összeállította az iskola törvényeit, melyeket nemcsak Palotán alkalmaztak, hanem az egyházmegye összes gyülekezete is átvette. Az akkori viszonyokhoz képest magas színvonalú volt az oktatás Palotán: latint, németet, magyar nyelvet, történelmet, földrajzot, számtant, stílust és nyelvtant tanítottak a népiskolában.
Az 1780-ban épült evangélikus templom mellett a mostani Várkerti Általános Iskola helyén a gyülekezet megvette Mártsik István házát 500 Ft-ért, mely egy szobából és konyhából állt. Egy év múlva nagyobb iskolaszobát építettek hozzá. Hamarosan ez is szűknek bizonyult, így 1799-ben a szomszéd házat is megvették, melynek kertje, kútja és tágas udvara volt. 1845-ben azután felépítették a ma is álló emeletes iskolát, mely a Várkerti Általános Iskola egy része. Akkor az emeleten egy tanterem és a rektor három szobás lakása, a földszinten egy tanterem, a másodtanító, valamint a segédlelkész lakása volt. Az építkezéshez a Zichy uraság természetbeni adományokkal járult hozzá. 1880-ban a tanulók létszáma 84 fiú, 75 lány, ismétlő iskolás 47 gyermek. Az 1920-as években 70-80 között mozgott a tanulók száma, 1930-tól az államosításig pedig 100 fölötti a létszám. Ekkor már több tanítót is alkalmazott a gyülekezet. Az iskolán kívüli népművelés, valamint az iskolából kikerült fiatalok összefogása jól működött a két világháború között. Evangélikus legényegyletet és leányegyletet létesítettek a tanítók, ahol hasznos időtöltésre nevelték a fiatalokat. Az iskolát 1940-ben a gyülekezet teljesen újjáépítette.
Művelődéstörténet
MENU
