Dalárda
Dalárda
Iparos Dalkör néven, Vass Gyula kántortanító vezetésével 1920-ban alakult meg az első felnőtt férfikar városunkban. Tagjai a bányászok és iparosok köréből verbuválódtak.
A fenntartási költségeket részben adományokból, részben rendezvények bevételéből tudták biztosítani. Többször szerepeltek meghívásos és nevezéses versenyeken, ünnepségeken itthon és vidéken egyaránt. Egyensapkájuk sötétkék tányérsapka, világoskék és piros csíkkal az alján, elöl szemellenző, mely fölött pajzs alakú jelvény volt V. I. D. betűkkel (Várpalota Iparos Dalárda).
A Jó Szerencsét Olvasókör énekkarának 1928-as megalakulását követően kettévált a kórus, külön Iparos Dalkör és külön Bányász Énekkar működött. Jelesebb alkalmakkor mindkét kórus szerepelt. A '30-as évek végén mindkét kórus nehéz helyzetbe került. Európában a politikai és gazdasági élet egyre nehezebb és bonyolultabb lett, a kulturális élet sorvadozott. A háború kitörése szüneteltette a kórusok működését. A kórustagok közül sokan elestek, hadifogságba kerültek, vagy elköltöztek Várpalotáról.
Az első újjáalakulási kísérletek 1955 táján történtek. 1956-ban Vass Gyula a két énekkar megmaradt tagjaiból egy férfikart szervezett 30-40 fős létszámmal. 1958-ban 35 tagú nőikar alakult Baráz József karnagy vezetésével. 1959-ben a két kórus egyesült, ettől kezdve vegyeskarként működött.
Művelődéstörténet
MENU
