Főbb fejlődési állomások
A várpalotai szénbányászat fejlődésének főbb állomásai időrendben
* 1876. A kastély udvarán kútásás közben szenet találtak.
* 1880. körül gr. Sztáray a palotai uradalom tulajdonosa megkezdi a szénkutatásokat, és elindította a bányatelek adományozási eljárást.
* 1886. Az Antal, Fanni és János védnevű bányatelkekre a Bányakapitányság kiadta az adományozási okmányokat. Az Antal bányatelken egy függőleges és egy lejtakna mélyült. A bányászkodás Karinthiából és Ajkacsingerből érkezett bányászokkal megkezdődött.
* 1903. Witzleben porosz gróf megvásárolta a bányát is magába foglaló birtokot.
* 1904. A várpalotai állomás melletti területen felépült a korszerű mészégető, téglagyár, brikettgyár és erőtelep. (Ipartelepek)
* 1907-1920. Megalakult a Várpalotai Ipartelepek Rt. Az Rt. Igazgatósága Berlinben székelt. A vezérigazgató Bobzin Rudolf, a Várpalotai Ipartelepeket Mannhardt Artúr vezette. Az ipartelepek korszerűsítése és bővítése során a mészégetőben és a téglagyárban áttértek a generátorgázzal történő égetésre. Az Antal és a Fanni bányatelken abbahagyták a földalatti bányászkodást, és megnyitották a Hungária, majd a Henrik külfejtést.
* 1918-ban telepítették a Henrik lejtaknát, a Hungária tárót, majd lejtaknát a mélyebben fekvő teleprészek feltárása céljából.
* 1919-ben Witzleben eladta részvényeinek döntő hányadát, melyet három bankház, a Depositen Bank, a Város és Községfejlesztési Bank, és A Magyar-Olasz Bank vásárolt meg.
* 1920. Megalakult az Unió Bányászati és Ipari Rt.
* 1923. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. megszerezte a részvények 40%-át, és átvette az Unió teljes irányítását.
* 1923-1929 Korompay Lajos várpalotai bányaigazgatósága idején áttértek a szintes szelet osztású kamrafejtésekkel történő művelésre. Ennek hatására a fejtési termelékenység magas szinten állandósult, és a fejtési veszteségek minimálisra csökkentek.
* 1924. Az évi termelés 145 ezer tonna, mely a központi szénelosztás megszűnése miatt 1928-ra a harmadára esett vissza.
* 1928. A bánya korszerűsítette a lignittüzelési technikáját, és megszerezte a fűzfői erőtelep szénellátási jogát. A termelés napi negyven vagonra emelkedett.
* 1929-1931. Üzembe lépett az Ernő lejtősakna. Megépült az ország első ahidráló művének négy autoklávja, mely 1932-ben, 1942-ben, és 1972-ben további négy-négy egységgel bővült.
* 1932-33. A nagyüzemi bányászkodás kezdete. Péten az ammóniagyártáshoz szükséges hidrogént a Szigeth-féle eljárással, ahidrált aprószénből állították elő. Üzembe lépett a péti erőtelep várpalotai nyersszén bázison. A napi termelés hetven vagonra nőtt.
* 1934. Elkészült Várpalota első korszerű függőleges aknája, a Ferenc akna.
* 1937-1938. A Cseri lejtősakna pár megtelepítése után elkészült az ország első Szkip-aknája és Ferenc-bánya és Cser-bánya összekötése.
* 1939-1945. 1939-ben a Salgó megvásárolta az Unió összes részvényét. A frontfejtéses művelés üzemszerű alkalmazásával a bányában megjelentek az acéltámok, a rázócsúszda, a gumi szállítószalag.
* 1942. A termelés elérte addigi maximumát, (708 kt/év), ami a háborús események miatt 1945-re jelentősen visszaesett.
* 1946-1948. Lezajlott a bányák államosítása, a Várpalotai Szénbányák a MÁSZ Rt. Dunántúli Kerületi Bányaigazgatóságához tartozott, melynek igazgatója Faller Jenő volt.
* 1950-1952. Cser-bánya önálló üzem lett. S-I bányából létrehozzák a Ferenc-, illetve Ernő-bányát. Megjelentek az "F" típusú elővájó gépek. Erre az időszakra esett a várpalotai szénmedence kutatásának erőteljes meggyorsítása, és az új bányák létesítésének elkezdése (Beszálló, S-II, S-III) az 1951-ben Inotán üzembe helyezett November 7. Hőerőmű szénigényének hosszú távú kielégítése céljából.
* 1952. Megalakultak a szénbányászati trösztök. A várpalotai bányák és kiszolgáló üzemeik a Közép-dunántúli Szénbányászati Tröszthöz tartoztak.
* 1953. Beszálló-bánya üzembe lépett.
* 1954-1967. A dunántúli lignitbányák középszintű irányító szerveként megalakult a Várpalotai Szénbányászati Tröszt. A tröszt üzemei: Ferenc-bánya, Ernő-bánya, Cser-bánya, Beszálló-bánya, Herend-bánya, Hidas-bánya, S-II bánya, Bánta-bánya, Gépüzem, Vegyesüzem, Raktárüzem, Építészeti Üzem, Fatelep.
* 1955-ben érte el maximumát tröszt termelése (2485,5 kt). Trösztigazgató Haracska Imre, majd 1955. szeptember 1-től Martinkó Mátyás volt.
* Ebben az időszakban jelentős fejlesztésekre került sor. Az egész medence bányászkodását megváltoztatta a pajzsbiztosító berendezések kifejlesztése és alkalmazása. A folyamatos fejlesztések eredményeként a pajzsbiztosítású fejtésekben megkezdték a jövesztés-rakodás gépesítését.
* 1967-1988. Herend-bányát bezárták. A trösztök megszűntek, a várpalotai üzemek irányítására létrejött a Várpalotai Szénbányák Vállalat. S-I bánya elnevezéssel összevonták Ferenc- és Ernő-bányát.
* 1969-től Beszálló-bányát is az S-I-hez csatolták.
* 1968. január 9-én indult meg az üzemszerű termelés az új brikettgyárban.
* 1983-ban üzembe helyezték az új brikettgyárat, melyben már folyékony bitument használtak kötőanyagként. Az új brikettgyár kapacitása 400 kt/év volt, ehhez már idegen szénporra is szükség volt.
* 1983-86. között épült meg az eocén szárítórendszer, az un. tömörágyas szárító.
* Az 1980-as években egyre csökkent a széntermelés. A Veszprémi Szénbányák irányítása alá kerültek a Várpalotai Szénbányák volt üzemei, (S-I, S-II, Bánta, Előkészítőmű), Gépüzem, Vegyesüzem és az Irányítástechnikai Üzem. Az S-I-bánya meglévő mezőrészein a kitermelhető szénvagyon elfogyott, ezért elkezdték 1983-ban az Új-Ferenci mezőrész feltárását. Újranyitották a Cseri II-es lejtősaknát, majd 1986-ban elkészült az Új-Ferenc függőleges akna és egy légakna. 1986-ban bezárták Bánta-bányát. S-I és S-II bánya föld alatti összekötése 1988-ban befejeződött, és december 1-étől már csak egy bányája volt a medencének, amely Várpalotai Bánya néven működött. A termelés 700 kt-ra esett vissza.
A várpalotai szénbányászat fejlődésének főbb állomásai időrendben
* 1876. A kastély udvarán kútásás közben szenet találtak.
* 1880. körül gr. Sztáray a palotai uradalom tulajdonosa megkezdi a szénkutatásokat, és elindította a bányatelek adományozási eljárást.
* 1886. Az Antal, Fanni és János védnevű bányatelkekre a Bányakapitányság kiadta az adományozási okmányokat. Az Antal bányatelken egy függőleges és egy lejtakna mélyült. A bányászkodás Karinthiából és Ajkacsingerből érkezett bányászokkal megkezdődött.
* 1903. Witzleben porosz gróf megvásárolta a bányát is magába foglaló birtokot.
* 1904. A várpalotai állomás melletti területen felépült a korszerű mészégető, téglagyár, brikettgyár és erőtelep. (Ipartelepek)
* 1907-1920. Megalakult a Várpalotai Ipartelepek Rt. Az Rt. Igazgatósága Berlinben székelt. A vezérigazgató Bobzin Rudolf, a Várpalotai Ipartelepeket Mannhardt Artúr vezette. Az ipartelepek korszerűsítése és bővítése során a mészégetőben és a téglagyárban áttértek a generátorgázzal történő égetésre. Az Antal és a Fanni bányatelken abbahagyták a földalatti bányászkodást, és megnyitották a Hungária, majd a Henrik külfejtést.
* 1918-ban telepítették a Henrik lejtaknát, a Hungária tárót, majd lejtaknát a mélyebben fekvő teleprészek feltárása céljából.
* 1919-ben Witzleben eladta részvényeinek döntő hányadát, melyet három bankház, a Depositen Bank, a Város és Községfejlesztési Bank, és A Magyar-Olasz Bank vásárolt meg.
* 1920. Megalakult az Unió Bányászati és Ipari Rt.
* 1923. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. megszerezte a részvények 40%-át, és átvette az Unió teljes irányítását.
* 1923-1929 Korompay Lajos várpalotai bányaigazgatósága idején áttértek a szintes szelet osztású kamrafejtésekkel történő művelésre. Ennek hatására a fejtési termelékenység magas szinten állandósult, és a fejtési veszteségek minimálisra csökkentek.
* 1924. Az évi termelés 145 ezer tonna, mely a központi szénelosztás megszűnése miatt 1928-ra a harmadára esett vissza.
* 1928. A bánya korszerűsítette a lignittüzelési technikáját, és megszerezte a fűzfői erőtelep szénellátási jogát. A termelés napi negyven vagonra emelkedett.
* 1929-1931. Üzembe lépett az Ernő lejtősakna. Megépült az ország első ahidráló művének négy autoklávja, mely 1932-ben, 1942-ben, és 1972-ben további négy-négy egységgel bővült.
* 1932-33. A nagyüzemi bányászkodás kezdete. Péten az ammóniagyártáshoz szükséges hidrogént a Szigeth-féle eljárással, ahidrált aprószénből állították elő. Üzembe lépett a péti erőtelep várpalotai nyersszén bázison. A napi termelés hetven vagonra nőtt.
* 1934. Elkészült Várpalota első korszerű függőleges aknája, a Ferenc akna.
* 1937-1938. A Cseri lejtősakna pár megtelepítése után elkészült az ország első Szkip-aknája és Ferenc-bánya és Cser-bánya összekötése.
* 1939-1945. 1939-ben a Salgó megvásárolta az Unió összes részvényét. A frontfejtéses művelés üzemszerű alkalmazásával a bányában megjelentek az acéltámok, a rázócsúszda, a gumi szállítószalag.
* 1942. A termelés elérte addigi maximumát, (708 kt/év), ami a háborús események miatt 1945-re jelentősen visszaesett.
* 1946-1948. Lezajlott a bányák államosítása, a Várpalotai Szénbányák a MÁSZ Rt. Dunántúli Kerületi Bányaigazgatóságához tartozott, melynek igazgatója Faller Jenő volt.
* 1950-1952. Cser-bánya önálló üzem lett. S-I bányából létrehozzák a Ferenc-, illetve Ernő-bányát. Megjelentek az "F" típusú elővájó gépek. Erre az időszakra esett a várpalotai szénmedence kutatásának erőteljes meggyorsítása, és az új bányák létesítésének elkezdése (Beszálló, S-II, S-III) az 1951-ben Inotán üzembe helyezett November 7. Hőerőmű szénigényének hosszú távú kielégítése céljából.
* 1952. Megalakultak a szénbányászati trösztök. A várpalotai bányák és kiszolgáló üzemeik a Közép-dunántúli Szénbányászati Tröszthöz tartoztak.
* 1953. Beszálló-bánya üzembe lépett.
* 1954-1967. A dunántúli lignitbányák középszintű irányító szerveként megalakult a Várpalotai Szénbányászati Tröszt. A tröszt üzemei: Ferenc-bánya, Ernő-bánya, Cser-bánya, Beszálló-bánya, Herend-bánya, Hidas-bánya, S-II bánya, Bánta-bánya, Gépüzem, Vegyesüzem, Raktárüzem, Építészeti Üzem, Fatelep.
* 1955-ben érte el maximumát tröszt termelése (2485,5 kt). Trösztigazgató Haracska Imre, majd 1955. szeptember 1-től Martinkó Mátyás volt.
* Ebben az időszakban jelentős fejlesztésekre került sor. Az egész medence bányászkodását megváltoztatta a pajzsbiztosító berendezések kifejlesztése és alkalmazása. A folyamatos fejlesztések eredményeként a pajzsbiztosítású fejtésekben megkezdték a jövesztés-rakodás gépesítését.
* 1967-1988. Herend-bányát bezárták. A trösztök megszűntek, a várpalotai üzemek irányítására létrejött a Várpalotai Szénbányák Vállalat. S-I bánya elnevezéssel összevonták Ferenc- és Ernő-bányát.
* 1969-től Beszálló-bányát is az S-I-hez csatolták.
* 1968. január 9-én indult meg az üzemszerű termelés az új brikettgyárban.
* 1983-ban üzembe helyezték az új brikettgyárat, melyben már folyékony bitument használtak kötőanyagként. Az új brikettgyár kapacitása 400 kt/év volt, ehhez már idegen szénporra is szükség volt.
* 1983-86. között épült meg az eocén szárítórendszer, az un. tömörágyas szárító.
* Az 1980-as években egyre csökkent a széntermelés. A Veszprémi Szénbányák irányítása alá kerültek a Várpalotai Szénbányák volt üzemei, (S-I, S-II, Bánta, Előkészítőmű), Gépüzem, Vegyesüzem és az Irányítástechnikai Üzem. Az S-I-bánya meglévő mezőrészein a kitermelhető szénvagyon elfogyott, ezért elkezdték 1983-ban az Új-Ferenci mezőrész feltárását. Újranyitották a Cseri II-es lejtősaknát, majd 1986-ban elkészült az Új-Ferenc függőleges akna és egy légakna. 1986-ban bezárták Bánta-bányát. S-I és S-II bánya föld alatti összekötése 1988-ban befejeződött, és december 1-étől már csak egy bányája volt a medencének, amely Várpalotai Bánya néven működött. A termelés 700 kt-ra esett vissza.
Ipartörénet
MENU
