LILIOM

A Földközi-tenger térségében a liliom ősidöktől fogva a fényt és az életet jelképezte. A keresztény szimbolikában a rózsa mellett az egyik legkedveltebb virág; ehhez nyilván hozzájárult az is, hogy gyakran fordul elő a Bibliában, pl. az Énekek énekében és Máténál (6, 28-29), ahol Jézus a mezők liliomaira hivatkozik, mint az isteni gondviselésre való ráhagyatkozás példáira. Mint paradicsomi virág és Krisztusnak, a világ világosságának jelképe, a liliom már az ókeresztény művészetben és a ravennai mozaikokon (Sant'Apollinare in Classe, apszis, 6. sz. közepe) is szerepel. Az Utolsó ítélet középkori ábrázolásain a világbíró szájából a kard (világi hatalom, ítélet) mellett olykor egy liliom (lelki hatalom, kegyelem) is előtör (az Apokalipszis kétélű kardjának - Jel. 1,16 - teológiai értelmezése, ill. a Lukácsnál szereplő két kard - 22,38 - alapján). A liliomos jogar és a liliomos korona az Atyaisten, Krisztus, Mária, a mennyek királynéja, valamint Gábriel, az isteni hírnök uralkodói jelvénye; ez utóbbinak az Angyali üdvözlet- jelenetben. Stilizált liliomok világi uralkodók jelvényeiben is szerepelhetnek, pl. a francia királyéban, eb ből következően az Anjouk és Firenze címerében. Vörös liliomok a passióra utalnak. A hófehér liliom mint a szűzi tisztaság és ártatlanság jelképe a középkorban elsősorban Mária attribútuma. Az Énekek éneke liliomhoz hasonlított menyasszonyában (pl. 2,1 sk, 7,3) Mária előképét látták, de a liliom sok más szent attribútuma is lehet.

(A keresztény művészet lexikona, Corvina, Szerkesztette Jutta Seibert, a Herder Verlag lexikonszerkesztőségének a közreműködésével. A mű eredeti címe: Lexikon christlicher Kunst Themen, Gestalten, Symbole © Verlag Herder, Freiburg im Breslau 1980. Fordította: Harmathné Szilágyi Anikó © Hungarian translation, Harmathné Szilágyi Anikó, 1986, 1994. A magyar változat munkatársai: Körber Ágnes, Marosi Ernő, Szilárdfy Zoltán, Végh János)