Bizonyos színeknek, elsősorban középkori műalkotásokon, kétségtelenül szimbolikus jelentésük van. A színek konkrét jelentése azonban nem egyértelmű és nem is egységes.
mint a föld (lat. humus) színe, az alázatot (lat. humilitas) és a szegénységet jelképezi, ezért pl. a ferences koldulórend (Assisi Szt. Ferenc) öltözetének is barna a színe.
a római császárok ruhájának színe, ezért Krisztusra is vonatkoztatták, mint a világ igazi urára. A vöröshöz hasonlóan a passiót és Krisztus vérét is jelképezi.
a tisztaságot, az ártatlanságot, a győzelmet, a tökéletességet és az isteni fényt jelképezi, pl. Krisztus színeváltozásánál Krisztus feltámadásánál, Krisztus mennybemenetelénél és az Apokalipszisban (Jel 6, 7 és 19 fej.).
a gyász, a halál, a világmegvetés és az alázat színe.
az ég, a levegő és a víz színe, a tisztaságot, az igazságot és a hűséget jelképezi. Az Istenanyát gyakran kék köpenyben ábrázolják. Kék angyalok (ill. az ég kék szférájában látható angyalok) azt jelzik a színűkkel, hogy már a földi légkörhöz tartoznak; néha azonban Lucifer bukott angyalait különböztetik meg kék színnel.
gyakran az arany helyett áll; a Nap, az isteni fény, az örökkévalóság színe. Negatív értelemben viszont jelentheti az epét és az irigységet is. A középkor óta Európában a zsidók megkülönböztető színe (sárga kalap, sárga jel, zsidó csillag), az áruló Júdást gyakran sárga köpenyben ábrázolták.
jelenti a tüzet, a mennyei ragyogást (vörös angyalok állnak az Úr trónja körül), a fényt, a melegséget, a szeretetet, a vért, tehát Krisztus és a vértanúk áldozatát is (ezért a bíborosok színe is), de a hatalmat (a római császári öltözet színe, vö. bí bor és lila), söt a pokol tüzét.
a tavasznak, a feltámadásnak és a halhatatlanság reményének, a Paradicsomnak a színe. Mint a földhöz tartozó színt, hozzárendelték a pokolhoz, az ördöghöz és démonaihoz.
használata a 13. sz.-ra alakult ki:
zöld: köznapi,
vörös: vértanúk,
fehér: szüzek, hitvallók,
lila: bűnbánat,
fekete: gyász.
(A keresztény művészet lexikona, Corvina, Szerkesztette Jutta Seibert, a Herder Verlag lexikonszerkesztőségének a közreműködésével. A mű eredeti címe: Lexikon christlicher Kunst Themen, Gestalten, Symbole © Verlag Herder, Freiburg im Breslau 1980. Fordította: Harmathné Szilágyi Anikó © Hungarian translation, Harmathné Szilágyi Anikó, 1986, 1994. A magyar változat munkatársai: Körber Ágnes, Marosi Ernő, Szilárdfy Zoltán, Végh János)