NAP ÉS HOLD

Nap és Hold: "Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat." (Ter 1,16) Ennek a szövegrésznek az alapján ábrázolják a Napot és a Holdat a Teremtés ciklusaiban (Teremtő, teremtés). Jézus megkeresztelkedésének jelenetén a Nap és a Hold a Megváltó előtt hódoló kozmoszt jelképezi. A leggyakrabban a Keresztrefeszítéssel kapcsolatban szerepelnek, a Nap mindig Krisztus jobbján, a Hold a balján. Lukács ezzel kapcsolatban csak annyit mond, hogy Krisztus halálakor "a nap elsötétedett" (Lk 23,45). Hogy - főként a 8. sz. óta - mindkét égitestet ábrázolják a kereszt két oldalán, az talán azzal magyarázható, hogy a Holdat és a Napot az egyházatyák az Ó- és Újszövetség, ill. a Synagoga és az Ecclesia (Ecclesia és Synagoga) jelképének tartották, az ezt szimbolizáló alakok pedig a 9. sz.-tól kezdve szintén szerepelnek a Keresztrefeszítés-jelenetben. A két égitest az ókorban uralkodói jelvény volt, tehát Krisztus dicsőségét is kifejezte. A Napot és a Holdat általában megszemélyesítve, korongba foglalt női, ill. férfimellképpel jelenítették meg (lat. sol = Nap, hímnemű; luna = hold, nőnemű szó). A Nap sugárkoronát visel a fején, a Hold a holdsarlót a hajában. Más esetekben fáklyát vivő nő és férfi alakjában jelennek meg, vagy a mennyei szekéren ülnek. Krisztus halála miatt arcukon a gyász kifejezése, esetleg köpenyüket vagy fátylukat az arcuk elé vonják a sötétség jeleként (Mk 15,33, Lk 23,44,45). Minthogy a Nap és a Hold a négy elem közül a tüzet és a levegőt jelenti, szerepelhet a Keresztrefeszítésen a másik két elem, a föld és a tenger megszemélyesítése is. A Napot és a Holdat néha az Utolsó ítélettel kapcsolatban is ábrázolták, pl. az autuni St Lazare főkapuján (1140 k.). Erre vonatkozólag több helyen is van utalás a Bibliában (pl. Jel 8,12). Az Énekek éneke (6,10) alapján a loretói litánia egyes változataiban Mária földöntúli szépségét is hasonlítják a Naphoz és a Holdhoz. Az Apokalipszis égi asszonyának (Jel 12) ábrázolásain Máriát a Nap, a Hold és a csillagok veszik körül (Szeplőtelen Szűz). Más ábrázolásokon csak a holdsarló látható Mária lábainál; ez a Sarlós Madonna a 15. sz. óta kedvelt képtéma. Gyakran ábrázolják így a szárnyasoltárok szekrényében álló Madonnákat, pl. a lőcsei főoltáron ( I5l0-es évek).

(A keresztény művészet lexikona, Corvina, Szerkesztette Jutta Seibert, a Herder Verlag lexikonszerkesztőségének a közreműködésével. A mű eredeti címe: Lexikon christlicher Kunst Themen, Gestalten, Symbole © Verlag Herder, Freiburg im Breslau 1980. Fordította: Harmathné Szilágyi Anikó © Hungarian translation, Harmathné Szilágyi Anikó, 1986, 1994. A magyar változat munkatársai: Körber Ágnes, Marosi Ernő, Szilárdfy Zoltán, Végh János)