Palota az Anjouk és a Hunyadiak korában
(XIV-XV. század)

Az első, valóban konkrét írásbeli említés, egy 1409-ben kelt magánlevél (missilis) kapcsán rögtön több névvel is találkozhatunk Palota vonatkozásában. A levél dátumozása szerint "Zenhel"-ben íródott. Ebben a mai Várpalota egyik dülőnevét, pontosabban ma már inkább egy délnyugati településrész, a Szélhely nevét fedezhetjük fel. A levél írója "Blasius Kezy", azaz Keszi Balázs, aki egyszemélyben Bátorkő várnagya (castellanus) és Palota udvarbírája (curialisa) volt.
A levélben szereplő történelmi szakkifejezések: várnagy (castellanus) és udvarbíró (curialis) egyaránt azt bizonyítják, hogy mind Bátorkő, mind Palota vára magánföldesúri tulajdonban volt a levél keletkezésekor, ugyanis a királyi várak parancsnokát kapitányként (capitaneus) említik a történeti források.
Elképzelhető, hogy a Szélhelyben a nagybirtokos család udvarháza, valamilyen gazdasági központja volt. Az udvarbírót általában a várhoz tartozó uradalom gazdasági vezetőjének, irányítójának szokták tekinteni. Feltételezésünket a levél tartama is alátámasztja, hiszen egy vízimalom birtoklásáról, illetve használatáról szól. A vízben gazdag vidék természetesen több ilyen malom működésének helyszíne is lehetett. A későbbi események ismeretében joggal feltételezhetjük, hogy nem is csak kizárólag gabona őrlésére használták ezeket a víz által meghajtott malmokat, hanem az úgynevezett "kallómalmokban" folyt a környék juhtenyésztéséből származó gyapjú feldolgozása, így nyerték a híres bakonyi szűr, illetve a posztóruha értékes alapanyagát.