|
|
|
|
|
Középkori égetőkemence |
Természetesen újabb "rejtélyt" jelenthet, milyen céllal kerültek a földbe ezek a pénzérmék. Ha nem sírleletként kerültek elő, úgy feltehetően a mentés szándékával ásták el őket, esetleg a meglehetősen kezdetleges "lakóház" valamelyik szögletében rejtőzhettek, miközben a történelem viharai elsodorták a házat, avagy elragadták a tulajdonost.
Az ősi magyar hitvilágban nincsenek nyomai annak, hogy "meg kellene fizetni a révészt", miként azt az ókori görög-római mondavilágban Charonról tudjuk, aki a monda szerint pénzért viszi át a meghaltak lelkét a két világot egymástól elválasztó Styx patakon. Azonban az is elképzelhető, hogy esetleg ékszerként került az eltemetettek mellé az ezüstből, illetve bronzból vert - bizonyos esztétikai értéket is hordozó - pénzérme.
A köznapi élet vonatkozásában nagyobb jelentősége lehet a néhai Molnár János loncsosi szőlőjében talált kerámiaedényeknek, pontosabban az egykori edények töredékeinek, sőt az ugyanott megtalált középkori égetőkemence maradványainak. Kétségtelen, hogy az emberi élet rendkívül fontos kellékeit jelentették hosszú évszázadokon át az agyagból készült, majd kiégetett fazekak, tálak, tányérok. Ezek nélkül nem lehetett volna elkészíteni, feltálalni és elfogyasztani a többnyire nyitott tűzön főzött ételeiket.
Minden bizonnyal joggal feltételezhetjük településünk esetében is a kontinuitást, azaz szinte biztos, hogy ez a hely a római hódítás idejétől kezdve folyamatosan lakott volt. Arról semmiféle írott forrásunk nincs, a régészeti leletek pedig egyáltalán nem szólnak róla, milyen körülmények között - békésen, avagy harcok árán - váltották egymást a rómaiak, a longobárdok, az avarok, illetve a szlávok, majd honfoglaló magyarjaink.
|
|
|
|
|
|
