|
|
|
|
|
Körmöcbánya történelme |
A település történelme
A Garam folyó környéke már i.e. 2500 évvel lakott terület volt.
Az első bányászattal foglalkozó betelepülők a X. század körül érkeztek a folyó körüli hegyekbe, ahol aranyat találtak, amit először aranymosással nyertek a patakokból, majd felszíni bányászattal.
A magyarok betelepülése után a terület jelentősége és lakóinak száma tovább nőtt. A tatárjárás itt is a lakosság nagyarányú csökkenéséhez vezetett, ezért a XIII. században újabb német kolonisták érkeztek, nekik köszönhető a bányászat újraindítása.
Körmöcbánya a XIV-XV. században, az Anjou-házból való Károly Róbert uralkodása idején élte aranykorát. 1328-ban a Cremnychbana nevű bányásztelepülést várossá avatta, s létrehozta a pénzverdét. E fontos irat eredetije a Pénz- és Éremmúzeumban található, amely bizonyítja azt is, hogy a település több privilégiumot kapott.
Ez időben a bányák kb. 400 kg aranyat termeltek évente. A XVI. századtól a bányászat hanyatlásnak indult, a bányászkamara székhelye is Selmecbányára települt át.
Az aranybányászat teljes egészében az 1970-es években szűnt meg. Geológiai kutatások szerint a körmöci hegyek még mindig rejtegetik magukban e kincset, de keveset ahhoz, hogy a bányászkodás újra megkezdődhessen.
A városban a közös történelmi múlt következményeként ma is jelentős számú magyar ajkú lakos él.
|
|
|
|
|
|
