|
|
|
|
|
Tés |
 A település történelme
Tés településtörténete messze a sejtelmes őskorba nyúlik vissza. Ezt az erdőktől övezett fennsíkot már az ókor embere is megszerette. A rómaiak is alkalmasnak találták a megtelepedésre. Ezt bizonyítják a kőkori, bronzkori és római kori leletek.
A legrégebbi adatok a községről az 1086-os birtokösszeírás, valamint egy 1276-ból származó adat, miszerint a TEEZI (Tési) Eusin fia, János vallomást tett száztized magával Árpádházi Margit szentté avatásának bizonyítására. Ugyanitt szerepel Tés Szűz Máriáról elnevezett temploma Gergely nevezetű papjának vallomása is.
A kisipart a bognárok, asztalosok, csizmadiák, takácsok, ácsok, kőművesek, kovácsok és szélmolnárok képviselték a faluban. Ma már e mesterségek közül alig található egy-egy a településen.
Valaha híres volt a falu állattartása, a pásztorkodás. A hajdani makkbér-számadások és a Zichy-család levéltárának iratai Tést a bakonyi falvak között is kiemelten pásztorkodó, erdei legelőket jól hasznosító faluk között említik. A nagy múltú állattenyésztés ellenére pásztorkultusz nem alakult ki, a kondák és csordák már csak az idősebbek emlékében élnek.
A falu életét formáló ismertebb személyek: Szentsei György. Irodalmi múltjának értékes emléke a "Szentsei daloskönyvként" ismert énekgyűjtemény. Az költő a falu lakója volt, kéziratát 1711-ben Tésről szerezte meg György Tamás. Szintén a kuruc költészet egyénisége volt Miszlai András, aki fia vagy testvére volt Miszlai István evangélikus prédikátornak. Halász Ignác (Tés 1855. 05.26.-Budapest 1901.04.09) nyelvész, irodalomtörténész, utazó, író, műfordító, egyetemi tanár. Szülei Fischer Ignác tanító, öccse Halász Gyula újságíró. Halász Ignác három tanulmányutat tett a Svédországban és Norvégiában élő lapp népcsoporthoz.
|
|
|
|
|
|
