 Egészségügy és szociális ügyek településünkön
Szervezett állapotokról mindkét vonatkozásban csak a 18. Századtól kezdődően beszélhetünk. Ez a megállapítás természetesen nem csupán Palota, majd Várpalota Mezőváros, község, utóbb (1951-től) Várpalota város esetében érvényes. Mária Terézia majd II. József ismerték fel e két terület rendkívüli fontosságát, és szorgalmazták a képzett orvosok, korabeli szóhasználattal fizikusok alkalmazását.
Településünk vonatkozásában a szociális ügyek területéről rendelkezünk az első ismert adatta, miszerint Hrabovszky György helybeli evangélikus lelkész 1793-ban árvaházat szervezett az elhagyott gyermekek számára. Az esemény ugyan beleillett az akkori hatalom elképzeléseibe, mégis kivételnek, kiemelkedően jeles cselekedetnek számított. Valóban méltó volt a história emlékezetére. Harabovszky György azonban két évvel később, 1795-ben távozott palotai lelkészi hivatalából, 1803-ban ugyan másodszor is megválasztották palotai lelkésznek, és 1817-id itt tevékenykedett, de az általa alapított árvaház további sorsa nem ismert.
Minden bizonnyal az egészségügy vonatkozásában is történtek hason ló események, de megbízható történelmi adatok a XIX. Század második felétől állnak rendelkezésünkre. 1886-ban került Várpalotára orvosként Dr. Rutsek Pál (1856-1919), aki rendkívüli szociális érzékkel rendelkezett, ezért ingyen kezelte szegény sorsú betegeit. A köhögés gyógyítására nagy sikerrel alkalmazta a Rutsek-féle gyógyteát, amelynek receptje túlélte megalkotóját. Az ő nevéhez fűződik a ? nyilván már előtte is létező ? ispotály felújítása és korszerűsítése. A két említett területe számos összefüggését, sőt összefonódását is jelzi, hogy az ispotály részben gyógyító intézményként, részben szegényházként működött. A lakosság egészségügyi ellátása a körorvosokra, súlyosabb esetekben a székesfehérvári, veszprémi, esetleg zirci kórházakra hárult. A település orvosai közül Dr. Zwickli Pál, Dr. Lőte László, illetve Dr. Szabó András nevét őrzi a helyi emlékezet. A szülések ekkor még kizárólag háznál történtek, levezetésük a bábaasszony feladata volt. Közülük talán Knappné volt a legismertebb. A második világháborút megelőző , majd követő időkben a Farkas-féle gyógyszertár a települést és környékét is kiszolgálta. Palota híres állatorvosa volt Dr. Jean Kornél, akit a kommunista hatalom 1952. Június 16-án a római katolikus plébánossal és még néhány tekintélyes ellenségnek nyilvánított polgárral együtt egyetlen éjszaka alatt erőszakkal eltávolítottak a városból.
Az 1950-es évek erőltetett iparosítása. a lakosság lélekszámának ugrásszerű emelkedése, főként pedig a balesetveszélyes üzemek ? szénbánya, hőerőmű, alumíniumkohó, nitrogénművek ? működése szükségessé tette a helyi szakorvosi ellátás biztosítását, illetve a kórház megszervezését. A gazdasággal való összefonódást jelzi, hogy az első kórház a szénbánya egyik munkásszállójában kezdte meg működését, majd több alkalommal bővítették, utoljára 1981-ben. Ettől kezdve 97 ággyal, sebészeti, belgyógyászati, valamint szülészeti és nőgyógyászati osztállyal működött. A járóbeteg ellátás céljára új épületet emelt a város, ez a Rendelőintézet azóta is ? a privatizáció folytán jelentősen felújítva és modernizálva ? a járóbetegek gyógyítását szolgálja.
Az eredetileg nem a gyógyítás céljára épült, ezért állandó bővítésre szoruló kórházépület kiváltására az 1980-as évek végén új kórház építését határozta el a város vezetése. A kezdeményezés egyedülálló volt, ugyanis a város sem megyei, sem országos segítséget nem kapott a kórház építéséhez. A település a szó szoros értelmében saját erejéből, nem kis részben a város lakosságának áldozatvállalásából készült el az új épület, amelynek átadására már a rendszerváltás után, 1991 júniusában került sor. Ez a kórház már gondosan megtervezett épületben, jó műszerezettséggel, jól felkészült orvosokkal és kitűnő szakdolgozói gárdával kezdte meg működését és szerzett rövid idő alatt igen jó nevet. Az egészségügy átalakításából, valamint a finanszírozási hibákból következően 1997-ben kórházunk léte veszélybe került, ezért a Páneurópai Unió szervezésében mintegy 9000 ember ment ki az utcára, hogy tüntetésével megmentse a város kórházát.
Közben alaposan megváltozott az egészségügy struktúrája, ami nem kedvezett a kórház helyzetének. A családorvosi ellátás privatizált alapon történő megszervezése, a privatizált fogászati ellátás, valamint az ugyancsak magánosított szakellátás újszerű feladatok elé állította a kórházat, amelynek a jelenlegi finanszírozási viszonyok között csak nagy nehézségek árán tud megfelelni.
|
|
|
|
|
|
