|
|
|
|
|
Legendás tanítók |
 Legendás tanítók
Feltétlenül említést érdemel az 1800-as évek végén Várpalotán működő Winkler Márton tanító. A Várpalotán megüresedett kántortanítói állásról rokoni kapcsolatai révén szerzett tudomást. 1883-ban meg is választották a kántortanítói állásra, melyet azonnal elfoglalt. Jó pedagógiai érzékkel közeledett a gyerekekhez, szülőkhöz egyaránt. Tanítói munkáján túl sokat tett az új szőlőfajták telepítésében. A szőlősgazdáknak hegyközséget szervezett. Az Iparos Olvasókör az ő kezdeményezésére jött létre. Nevéhez fűződik az Iparostanonc-iskola létesítése is. 1895-ben br. Hornig Károly veszprémi püspök elismerését fejezte ki fáradhatatlan szorgalmáért és alapos képzettségéért.
Hrabovszky György lutheránus lelkész Wittembergben és Halléban tanult. Előbbi történelmi emlékeivel, utóbbi pedig modern intézményeivel hatott rá, hisz Halléban létesült az első polgári iskola. Hrabovszky alatt a palotai evangélikus iskolában igen magas színvonalú volt az oktatás. Latint, németet, s a magyar nyelv mellett történelmet, földrajzot, számtant, stílust tanítottak. Vasárnap délutánonként az iskolában öszehívta a gyülekezet érdeklődő tagjait, és a Magyar Hírmondó című újságból haladó jellegű cikkeket olvasott fel, amiért eljárás indult ellene. Középiskolát is szeretett volna felállítani, de hívei fösvénysége miatt ez a terve meghiúsult.
Naszályi János református lelkipásztor azon kevesek közé tartozott, akik a magyarság felekezeti megosztottsága felett nem tudtak napirendre térni. Naszályi a maga protestáns uniós törekvéseivel a haladást képviselte. Szerette volna elérni a két protestáns felekezet egységét, amelyről könyvet is írt. Hogy Palota társadalmi életében egyik felekezet sem nyomta el a másikat, abban része volt Naszályi munkásságának is.
Fodor Ödön, a várpalotaiak Dönci bácsija 1923-ban került Várpalotára római katolikus kántortanító-helyettesnek. Az oktatás mindennapjait érdekessé akarta tenni a gyermekek számára, ezért gyakran mesébe foglalta a megtanítandó anyagot. A mesélőkedv nem csak a tanítás mindennapjaira korlátozódott. Az 1920-as évek végétől szombat délutánonként meseórákat tartott mintegy 20 éven át. Az ötven férőhelyes osztályban 140-180 gyermek szorongott, 6 évestől 16 évesig minden korosztályból jöttek a mesekedvelő fiatalok.
Szépirodalmi, pedagógiai és zenei folyóiratok gyakran közölték munkáit. Évkönyvekben, antológiákban is jelentek meg versei és egyéb írásai. Országosan költőként tartották számon. Ezüstokleveles nótaszerző is volt. Több irodalmi társaság tagja volt, színdarabokat is rendezett. Élete végéig a család, az iskola, a verselés és mesélés között teltek hétköznapjai és ünnepnapjai.
Az Római Katolikus Fiúiskolában tanított Horváthné Roskovetz Margit, aki a 20-as évek elején került Várpalotára, s szinte állandón az első osztályt tanította. Akik ebbe az iskolába jártak, általa lettek írástudóvá. A tanév végén tartott közös tornaünnepélyeken a legmutatósabb tornagyakorlatokat tanította kis növendékeinek.
Suha Jenő 1923-25 között tanított városunkban, de e rövid idő alatt is a cserkészet szervezésében és vezetésében tette emlékezetessé egyéniségét.
Őt váltotta Horváth Géza, aki egy rövid ideig a cserkészcsapatot vezette, majd az ifjúsági zenekart alapította és vezette a leventéknél.
Vass Gyula kántortanító az 5-6. osztályokat tanította. Iskolai énekkart vezetett, s az Iparostanonc-iskolában is éveken át tanított éneket. Ő vezette az Iparos dalárdát, azonkívül mint nótaszerző, országos sikereket ért el.
|
|
|
|
|
|
