|
|
|
|
|
XVIII. Század |
 A település lakossága egyöntetű ellenállásával 1746-ban új szerződés megkötésére kényszerítette a grófokat Az előbbi szerződés pontjainak megerősítésén túl ez az egyesség polgárjogok bizonyos kiterjesztését is tartalmazta: erősödött a mezőváros közigazgatási és bíráskodási szerepe, a földesúr pedig kötelezte magát, hogy tulajdonában senkit sem háborgat.
Az újabb megállapodás ellenére a földesúr ismét kísérletet tett a település lakosságának térdre kényszerítésére: 1769. július 2-án elfogatta a mezőváros bíráját és tanácsának egy tagját. A közösség összehangolt fellépésével ugyan kikényszerítette szabadon bocsátásukat, de a megye segítségével sikerült a földesúrnak elérnie a mozgalom egyik vezetőjének bebörtönzését. Az ügy végül Mária Terézia királynő (1740-1780) elé került, mert Palota lakossága a királynőhöz fordult panaszával. A földesúr viszont saját bírósága, az "úriszék" elé idézte a mezővárost. A lakosság ez alkalommal úgy nyilatkozott, miszerint a forradalomszerű megmozdulásnak nem voltak értelmi szerzői, mert az a közösség egyező akaratát fejezte ki. Ennek ellenére az úriszék több tekintélyes palotai iparos polgárt kényszermunkára, börtönbüntetésre ítélt. 1768. július 28-án az uralkodónő örökérvényűnek nyilvánította az 1746. évi szerződést, ezzel valójában a palotai lakosságnak adott igazat a földesúr ellenében. A legelők és erdők használatának, valamint a robot ügyében azonban még többévtizedes küzdelem zajlott a település és az uraság között, amely azonban a későbbiekben már nem mutatott forradalmi jelleget.
A XVIII. század második felére a földművelő lakosság mellett tekintélyes és jómódú kézművesség is kialakult a mezővárosban, akik többszobás házakban laktak, az ő kezükben volt a település irányítása. A helyi lakosság mintegy harmadát kitevő kézművesek céhekbe tömörülve gyakorolták hivatásukat, iparuk és házaik után adóztak az uraságnak.
Differenciáltabb volt a földművelő lakosság összetétele. Csak a módosabbak, a gazdák rendelkeztek igaerővel, a zsellérek kizárólag saját munkaerejükből tartották fenn magukat és családjukat. Ez utóbbiak általában saját házzal sem rendelkeztek.
|
|
|
|
|
|
