|
|
|
|
|
Ormándy Péter |
Thuri Györgyöt unokaöccse, Thuri Benedek követte a palotai várkapitányságban, aki vélhetően nem rendelkezett az elődjéhez mérhető kapcsolatokkal, így a fizetetlenség következtében meglehetően szétzilált állapotokat hagyott maga után, amikor 1573. szeptember 4-én Erdődy Pálffy Tamás követte őt a palotai vár kapitányi tisztségében.
A Thuri Györgyhöz hasonlóan szintén Léváról Palotára került Pálffy Tamás is állandó küzdelmet vívott a kamarával vitézei és önmaga fizetségéért, de ez az áldatlan helyzet haláláig, 1581-ig sem változott. Nyomorúságos állapotuk ellenére Palota őrsége is kitartott vállalt feladata mellett.
1583-ban Istvánffy István veszprémi várkapitány, valamint a szomszédos várak kapitányai komoly fegyvertényt hajtottak végre, amelynek során Ali koppányi béget is foglyul ejtették, akinek óriási váltságdíja legalább átmeneti javulást jelenthetett a nagy fizetetlenségben. Ebben az akcióban Ormándy Péter kapitány vezetésével 60 palotai huszár és egy gyalogos század is részt vett, sőt az ő megjelenésük döntötte el a küzdelem menetét.
Ormándy Péter kapitánysága idején, 1593. október 9-én kezdődött Palota újabb török ostroma. Ormándy kezdetben ellenállt a megadásra történő felszólításnak, de kétnapi tüzérségi ostrom után az őrség szabad elvonulása fejében feladta a várat. Szinán pasa ígérete ellenére azonban a kivonuló magyar őrséget megtámadták, nagyrészüket lemészárolták a törökök. A győri seregbíróság súlyos börtönbüntetésre ítélte Ormándyt a vár átadásáért. A história tanúsága szerint Palota vára esetében ezen egyetlen alkalommal fordult elő, hogy a magyar kapitány az ellenség ígéretében bízva feladta a gondjaira bízott várat.
A tizenötéves háború kezdetén, 1598 augusztusában ismét magyar kézre került Palota vára. Hazai forrásaink szerint komolyabb ostromra nem is került sor, a 12 ágyú láttán a török őrség a szabad elvonulás ellenében harc nélkül feladta a várat. Evlia Cselebi török történetíró ugyanakkor hetven napi ostromról, több török főtiszt hősi haláláról számolt be - a helyzet szépítésének alig leplezhető szándékával.
Szűk másfél évtized múltán, 1602 augusztusában a török ismét kísérletet tett Palota harc nélküli elfoglalására, de Horváth Gáspár kapitány keményen visszautasította az ellenség ajánlatát.
Ugyanez a Horváth Gáspár kapitány utasította el 1605-ben a Bocskai István erdélyi fejedelem támogatására szóló felhívást is, mondván, hogy ő Bocskait nem ismeri, a várat pedig senkinek át nem adja.
A viszonyok változását jelzi, hogy tizenöt évvel később, 1620-ban a komáromi, győri és veszprémi őrséggel együtt Palota őrsége is megnyitotta a vár kapuit Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) seregei előtt
|
|
|
|
|
|
