|
|
|
|
|
Jellemzők |
 Termelési jellemzők
Az 1887-ben megindult bányaművelés legfelsőbb horizontja a felszín alatt 15 méterre volt. A legmélyebb bányafolyosó mintegy 36 méterre húzódott a külszín alatt.
Az évi széntermelés ekkor 120-150 vagonra tehető. Már kezdtek téglát is gyártani és meszet égetni. Utóbbi alapanyagát tengelyen hozták le Csősz-pusztáról. Az égetett-mész mennyisége kb. 40-60 vagon ebben az időben.
A szénbányászat 1903-ban lendült fel, amikor Witzleben Aldőbern Henrik porosz gróf megvette a Zichy birtok egy részét a bányával együtt. Witzleben működését nagyarányú befektetéssel kezdte, vízvezetéket épített. Bevezette a faluba a Szélhely-forrás vizét, és közkutakat állított fel. A vízvezeték fő víztartályát a kastélykertben helyezték el, hogy onnan, mint Várpalota aránylag magas dombjáról a víz megfelelő nyomással jusson el a közkutakba.
Witzleben a várpalotai vasútállomás szomszédságába ipartelepet létesített. Iparvasutat, téglagyárat épített, melyet egy 16 kamrás körkemencével szerelt fel. A kemencéket már 1905-ben üzembe helyezték.
1909-ben egy korszerű műszárítóval egybeépített 18 kamrás Bührer - rendszerű téglaégető kemencét épített, a hozzávaló 40 méter magas kéménnyel.
Ez a jól felszerelt cserépgyártásra is alkalmas téglagyár napi 10 óra munkaidő mellett képes volt napi 30 ezer tégla gyártására.
1909-ben készült el az ugyancsak Bührer-rendszerű 14 kamrás mészégető kemence.
A bányaüzemet az állomás melletti iparteleppel 1,2 km hosszú lóüzemű vasút kötötte össze.
Witzleben 1907-ben Várpalotai Ipartelepek néven részvénytársasággá alakította vállaltát, majd 1920-ban megalakult az Unió Bányászati és Ipari R.T.
1942-ben termelt a legtöbbet a bánya: 710 000 tonnát.
|
|
|
|
|
|
