|
|
|
|
|
Iparosság |
 Iparos réteg a társadalmi életben
A palotai iparosság már 1740 körül számottevő réteget képviselt, szabályos céh életet élt. 1715-ben 27 iparos volt Palotán, de 1720-ban már 36. Már ekkor a legelterjedtebb ipar a csapóké volt, akik 12-en voltak. 1746-ban a csapók száma 41, a csizmadiáké és a takácsoké 12-12, a bognároké 10 a fazekasoké 9 volt. 1746-tól egészen 1828-ig a lakosság számának növekedésével együtt nőtt az iparosok száma.
A csapók után létszámukat tekintve a fazekasok, bognárok, szűrszabók és csizmadiák következtek.
Az egyéb iparágak tekintélyét bizonyítja az a körülmény, hogy például az 1828-ban kimutatott két gombkötő egyike Hámán Pál városi tanácsnok volt.
Az a feltűnő fejlődés, amely az 1759-beli 116 iparost 1826-ra már 276-ra szaporította, ékesen bizonyítja, hogy Palota városa a 18. században és a 19. század első évtizedeiben a legjelentősebb kézműipari városok egyike volt Magyarországon.
|
|
|
|
|
|
