1951
A II. világháború befejeztével, az itteni harci cselekmények megszűntével Várpalota lakosságának el kellett takarítania a romokat, fedelet, lakásokat kellett biztosítania önmagának, meg kellett szerveznie a közösség életét. Hatalmas energiákat kötött le a háborús károk elhárítása, de a nagyközség népessége bizonyította élni akarását. A nagypolitika változásai következtében településünk az iparfejlesztés homlokterébe került: az itt található
lignitre, mint energiaforrásra alapozva épült meg 1951-ben a "November 7 Erőmű", ennek villanyárama működtette azután az Inotai Alumíniumkohót. Inotával és Pétfürdővel 1951-ben történt egyesítése után a "szocialista nagyipar fellegvára"-ként városi rangot kapott az addigi nagyközség. A túlhajtott iparosítás munkaerő-igénye következtében hallatlanul megugrott a település lélekszáma. Az ipari üzemek, közintézmények és lakások építéséhez sok-sok munkáskézre volt szükség. Az őslakosság szinte elveszett a beáramlók tengerében. A hatalom "direkt" eszközökkel is élt a munkaerő biztosítása érdekében, a Cseri aknában, az Erőmű építésén százával dolgoztatta kényszermunkában a "független bíróság" által többévi börtönbüntetésre ítélt politikai ellenfeleit.
Várostörténet
MENU
