1704
Palota várának sorsát megpecsételte I. Lipót császár és király (1657-1705)
1702. évi rendelkezése, amelyben több dunántúli erődítményhez hasonlóan a palotai vár lerombolását is elrendelte, hogy felszámolja az esetleges ellenállás fészkeit. Az uralkodói rendelkezés végrehajtását azonban egyelőre megakadályozta a Megyegyűlés fellebbezési folyamodványa, főként pedig az éppen megindult Rákóczi-szabadságharc
Domonkos Ferenc kuruc brigadéros vitézeivel 1704-ben sikeresen megvédte a várat Siegbert Heister császári tábornok seregével szemben. Sikertelenségéért a település lakosságán vett elégtételt a hiúságában sértett hadvezér. Felgyújtatta a falut, a menekülő lakosságot pedig lemészároltatta.
Három esztendő múltán, 1707-ben Pfeffershofen labanc tábornok kísérelte meg a vár elfoglalását. Domonkos Ferenc kuruc brigadéros a község lakosságát is segítségül hívta a jelentős túlerővel, a mintegy ezerfőnyi császári sereggel szemben. A vitézek és a lakosság helytállása következtében ez az ostrom sem hozott sikert a császáriaknak, akik bosszúból ismét felégették a települést.
Várostörténet
MENU
