A társadalom szerkezeti jelensége:
struktúra és egyenlõtlenség

Társadalom: egy körülhatárolt földrajzi térben, azonos idõben együtt élõ emberek közössége. Fontos jellemzõje, hogy olyan módon vannak interakcióban, hogy az egyik cselekvése a másik lehetõségét befolyásolja. Nem csak egyének halmaza, a társadalom struktúrája, intézményei, kultúrája befolyásolják az egyén életkörülményeit, viselkedését és gondolkodását.

Struktúra: a társadalmon belül több nagyobb tömb létezik, ezek helyzete eltérõ, ez a helyzet meghatározza e tömbök tagjainak életkörülményeit, gondolkodását. Fogalmát Marx vezette be a szociológiába. Fogalmának használata azt sugallja, hogy nem a felszíni jelenségeket, hanem mély (sokszor csak elméletileg feltárható) jelenségeket, viszonyokat vizsgálja. Szélesebb értelemben is használják: szervezet, intézmény struktúrája, rokonsági kapcsolatok szerkezete.

Intézmény: egy adott társadalmi tevékenység elvégzésének módja, az ehhez kapcsolódó szabályok, normák, értékek. Intézmény = család, vállalat, egyház, kormányzat. Fontos szerepük van a társadalomban: rutinszerûvé tesznek bizonyosfajta viselkedéseket, megkönnyítik az együttmûködést. Az intézmények változásában testesül meg a társadalmi változás (kapitalizmus: óriásvállalatok).

Kultúra: egy adott társadalomra, társadalmi csoportra jellemzõ normák, értékek, mindennapi és tudományos ismeretek, irodalmi, mûvészeti, zenei alkotások és ember alkotta tárgyi környezet. A társadalmi élet alapfeltétele a kultúra megléte. A társadalom tagjai által ismert tudás, az általuk elfogadott normák és értékek hiányában a társadalom nem lenne mûködõképes. A kultúrát a társadalom tagjai szocializációjuk során teszik magukévá. A szocializáció nagyobb része a gyermekkorban megy végbe, de az egész élet folyamán folytatódik.

Státusz: az egyén által a társadalomban és a társadalmi intézményekben elfoglalt pozíció. Egy személy – több státusz. Státusz – elvárások (=szerepek), ezeket a társadalom támasztja.

Társadalmi osztály: a termelõeszközökhöz való viszony alapján definiált társadalmi kategória (vezetõ, munkás, szakemberek, stb.).

Társadalmi réteg: foglalkozás, iskolai végzettség, lakóhely, jövedelem, stb. alapján definiált társadalmi kategóriák.

Státuszcsoport: olyan egyének, vagy családok csoportja, akik bizonyos szempontok (anyagi színvonaluk, fogyasztásuk, életmódjuk, lakásuk, lakókörnyezetük, munkájuk, hatalmi pozíciójuk) alapján hasonló szinten helyezkednek el (Kolosi Tamás). Foglalkozás jellege alapján megkülönböztetett kategóriák = munkajelleg-csoportok (Ferge Zsuzsa)

Elit: a társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedõ kis létszámú csoport. Legtöbbször hatalmi elitrõl beszélünk (politikai, gazdasági).

Szervezet: a társadalom tagjainak többé-kevésbé személytelen kapcsolatokra épülõ nagyobb csoportja, amelyet konkrét cél megvalósítására hoztak létre, és amelynek tevékenységét pontosan szabályozzák.

Mobilitás: az egyének és a családok mozgása a társadalmi osztályok és rétegek között.

A mobilitás fajtái:

Társadalmi: az a jelenség, amikor az egyén vagy a család társadalmi helyzete megváltozik (pl.: munkásból értelmiségi lesz).

Nemzedékek közötti: valakinek a társadalmi helyzete a szüleihez képest változik meg (munkás fia mérnök lesz).

Nemzedéken belüli: valaki foglalkozási életpályája folyamán lép át másik társadalmi helyzetbe.

Házassági: házasságkötés révén lép át valaki egy másik társadalmi helyzetbe.

Nyitott társadalom: a mobilitási esélyek egyenlõtlensége csekély, könnyû átlépni az egyik társadalmi rétegbõl a másikba.

Zárt társadalom: az esélyegyenlõtlenségek nagyok, az egyik rétegbõl a másikba való átlépés nehéz.

Strukturális mobilitás: a társadalmi struktúra megváltozása következtében jön létre (a szülõk társadalmi összetétele eltér a gyermekeik társadalmi összetételétõl).

Mobilitási esélyek

egyenlõtlensége: a privilegizáltabb rétegbõl származó egyénnek nagyobb esélye van privilegizált pozícióba jutni, mint a hátrányosabb rétegbõl száramzónak.

Szociológia mire kíváncsi:

- igazságosak vagy nem a privilégiumok illetve a hátrányok a különbözõ társadalmakban
- a társadalmat mennyire jellemzi az együttmûködés vagy a konfliktus

A társadalmi szerkezet kutatása: a kategóriák mi alapján különülnek el?

- egydimenziós: az osztályok egy dimenzió szerint különülnek el egymástól
(Marx – termelõeszközök tulajdona)

- többdimenziós: több dimenziót különböztetnek meg
(pl. Ferge Zsuzsa – lásd alább)

Minden társadalomban vannak erõforrások, „tõkék”. A komplex társadalmakra jellemzõ, hogy az anyagi és a szimbolikus javak egyenlõtlenül oszlanak el. Ezek az eloszlások alakítják a társadalmon belüli viszonyokat.

A legfontosabb erõforrások:

- politikai tõke = hatalom
- gazdasági tõke
- tudás- és információ-tõke = kulturális tõke
- kapcsolati (szimbolikus) tõke = elismertség, elfogadottság

A társadalmi viszonyok a hatalomhoz, tulajdonhoz, tudáshoz, egyáltalán a létfenntartó forrásokhoz való hozzáférés egyenlõtlenségei körül formálódnak. Az erõforrások a társadalom egészének szintjén is meghatározóak, de konkrétan mindig egy-egy területen, egy-egy alrendszerben zajlanak. A legfontosabb tõkék érvényessége általános, de az egyes területeken az egymáshoz viszonyított jelentõségük különbözhet. A különbözõ erõterek egymással is feszültségben vannak. A struktúrát végül is az alkotja, ahogyan a tõkék körüli küzdelem nyomán kialakuló egyenlõtlen viszonyok összekapcsolódnak a társadalmi térben, az egész társadalom szintjén. Az egyes tõkefajták mentén többé-kevésbé egyértelmû az egyenlõtlenségek rendezettsége, így beszélhetünk jövedelmi, iskolázottsági, lakáshelyzet, munkakörülmények, presztízs, stb. szerinti rétegzõdésrõl.

Mindenkinek a helye mérhetõ a társadalomban, egy 10-fokú skálán elhelyezhetõ bárki.

Pl.: könyvtáros

Státuszinkonzisztencia: ahol nincs jelen, a társadalom stabil.

Következményei: kialakul a társadalmi hierarchia, amit a következõ fogalmakkal illetünk: réteg, csoport, osztály.

Lloyd Warner rétegzõdéselmélete

1) felsõ-felsõ: születésüknél fogva élvezett elõnyök: vagyon, rang.

2) alsó-felsõ: tehetség, üzleti érzék által szerzett elõnyök, állami cég, bankok vezetõi, politikusok

ÁTLAG

5) felsõ-alsó: alkalmazottak, öregek, betanított munkás, szakmunkás

6) alsó-alsó

A 3. és a 4. csoport elég heterogén: vezetõk, értelmiség, középvállalkozók, mûvezetõk, csoportvezetõk.