A szociológia tudománya
A pszichoszociális személyiség kialakulása

A szociológia tudománya

Elméletek, iskolák tudományának tartott társadalomtudomány.

A szó eredete:

- socius: segítõtárs, embertárs (latin)

- logos: szó, igazság, tudomány (görög)

Jelentése: elvont, elméleti foglalkozás a társadalmi jelenségekkel (Auguste Comte, 1838)

Rendszeres, átfogó tudományos gondolkodás a társadalomról:

- elméleti alapvetése rendszerezett

- megállapításait felülvizsgálja, fejleszti

- empirikus vizsgálatokat végez

- eredményeit ellenõrzi

- metafizikai magyarázatokat kizár

Társadalom: egy körülhatárolt földrajzi térben, azonos idõben együtt élõ emberek közössége. Fontos jellemzõje, hogy olyan módon vannak interakcióban, hogy az egyik cselekvése a másik lehetõségét befolyásolja. Nem csak egyének halmaza, a társadalom struktúrája, intézményei, kultúrája befolyásolják az egyén életkörülményeit, viselkedését és gondolkodását.

Feladata:

Ferge Zsuzsa: központi kérdése: milyen módon hatnak egymásra az egyének és közösségeik, az egyén és a társadalom. Úgy véli, e kölcsönhatások alakítják ki, formálják a társadalom intézményeit, struktúráját, ez viszont az egyén sorsára van hatással.

Andorka Rudolf: a társadalmi élet törvényszerûségeit kutatja. A társadalmat riportok, szociográfiák, szépirodalmi mûvek segítségével is megismerhetjük. A szociológia más módszerekkel tárja fel a társadalmi valóságot.

Módszerének lényege: egy problémának próbál elméleti magyarázatot adni, majd megvizsgálja, hogy a valóságból nyerhetõ információk alapján igazolódik vagy nem az elméleti magyarázat. Karl Popper: az elméleti magyarázatokat igazolni nem, legfeljebb cáfolni tudjuk.

Posztmodern felfogás: tudományos igazság nem létezik → tudományos kutatás értelmetlen. A társadalom kevésbé határozza meg a sorsokat.

Fejlõdése: korábbi ismeretekre új halmozása, vagy ezek elvetése, és teljesen új kérdések megfogalmazása?

A 19. század második felében vált le a filozófiáról, ez meghatározza szemléletét is. A társadalmi problémákra összpontosít, hajlamos a fennálló társadalom kritikájára.

Emberképe: homo sociologicus, abból indul ki, hogy az egyén elsõsorban a társadalmi környezetében elfogadott normáknak megfelelõen igyekszik viselkedni. Ezek a normák és a mögöttük álló értékek a társadalom kultúrájának részei. Az egyén a szocializáció folyamatában sajátítja el õket, teszi azokat sajátjává.

Struktúra: a társadalmon belül több nagyobb tömb létezik, ezek helyzete eltérõ, ez a helyzet meghatározza e tömbök tagjainak életkörülményeit, gondolkodását. Fogalmát Marx vezette be a szociológiába. Fogalmának használata azt sugallja, hogy nem a felszíni jelenségeket, hanem mély (sokszor csak elméletileg feltárható) jelenségeket, viszonyokat vizsgálja. Szélesebb értelemben is használják: szervezet, intézmény struktúrája, rokonsági kapcsolatok szerkezete.

Intézmény: egy adott társadalmi tevékenység elvégzésének módja, az ehhez kapcsolódó szabályok, normák, értékek. Intézmény = család, vállalat, egyház, kormányzat. Fontos szerepük van a társadalomban: rutinszerûvé tesznek bizonyosfajta viselkedéseket, megkönnyítik az együttmûködést. Az intézmények változásában testesül meg a társadalmi változás (kapitalizmus: óriásvállalatok).

Kultúra: egy adott társadalomra, társadalmi csoportra jellemzõ normák, értékek, mindennapi és tudományos ismeretek, irodalmi, mûvészeti, zenei alkotások és ember alkotta tárgyi környezet. A társadalmi élet alapfeltétele a kultúra megléte. A társadalom tagjai által ismert tudás, az általuk elfogadott normák és értékek hiányában a társadalom nem lenne mûködõképes. A kultúrát a társadalom tagjai szocializációjuk során teszik magukévá. A szocializáció nagyobb része a gyermekkorban megy végbe, de az egész élet folyamán folytatódik.

A pszichoszociális személyiség kialakulása

Szocializáció: az a folyamat, amelynek során a megszületett csecsemõ személyisége fokozatosan kialakul, másképpen, amelynek során a gyermek elsajátítja a társadalmi normákat és értékeket, megtanulja a különféle társadalmi szerepekben elvárható viselkedést. (Andorka)

A tehetetlen csecsemõ más emberekkel való kontaktus révén öntudatos, értelmes, az adott kultúrában eligazodni képes emberré válik. (Giddens)

Sigmund Freud: a gyermek csak úgy válhat autonóm lénnyé, ha megtanulja összeegyeztetni környezetének követelményeit a tudattalanjában rejlõ erõs vágyaival. Öntudatos lénnyé válásunk alapja az a fájdalmas folyamat, amelynek során elfojtjuk tudattalan vágyainkat.

Mead: a gyermek mások feléje irányuló viselkedésének szabályszerûségei révén képes önmagát önálló lényként megérteni. Késõbb (a szabályjátékok kapcsán) megérti az általános értékeket és kulturális szabályokat.

Piaget: több szakaszra bontja a korai fejlõdést. Az új szakasz új ismeretet nyújt, de ez függ az elõzõ sikeres befejezésétõl. Ezek a szakaszok a szocializáció minden kultúrában érvényes univerzális vonásai.

Szocializációs közeg: strukturált csoportok vagy környezetek, amelyekben a szocializáció fontosabb folyamati lezajlanak. Legfontosabb közeg a család. Egyéb tényezõk: kortárscsoport, iskola, tömegkommunikációs eszközök.

Iskola: csökken a családok és a kortárskapcsolatok szerepe. Céltudatosan tanít képességeket és értékeket. „Rejtett tanterv”: szemléletmódot és normákat közvetít.

Tömegkommunikáció: kiszélesítette a szocializációs közegek körét. Nyomtatott sajtó, elektronikus kommunikáció, televízió: mindennap eljut az emberekhez, kortól függetlenül.

Reszocializáció: alapvetõen megváltozik egy személy vagy egy csoport társadalmi környezete. Oka: valamilyen nagy feszültség vagy megrázkódtatás, eredménye: a személyiség átrendezõdése. A személyiség megváltozásának az a mintája, amelynek során a felnõtt egyén saját, korábban elfogadott viselkedésmódjaitól eltérõ formákat tesz magáévá.